Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Zalán Tibor: Szamár a torony tetején
Boldizsár megfordulna, majd ráugrik a lidércekre BOLDIZSÁR Nincs itt senki. ZEBULOND Továbbszökött. LIDÉRC Mondtam, hogy itt vagy ok a hátatok mögött, megint megfordulnak ZEBULOND Ha ennyit forgatsz, te valaki, én elszédülök. LIDÉRC Mondtam, hogy a hátatok mögött vagyok. BOLDIZSÁR Lágy a hangod... Mutasd magad! Folyton csak a hátamba’ vagy. ZEBULOND Bennünket fikarcnyit sem érdekelsz. LIDÉRC Ha meglátsz, te is halkabban énekelsz. BOLDIZSÁR Hogy lássunk meg, ha mindig eltűnsz előlünk? LIDÉRC Nyisd tágra a szemed! Ez a mi varázsunk, hogyha akarjuk, látsz. Hogyha nem akarjuk, nem. Lidércek vagyunk. LIDÉRCEK Ki jár a lápon? Idegen léptek... Ébredjetek fel most, mind, lidércek. Akárki legyen, halálra rémül, hogyha meglátja lángolni képünk. Ki jár a lápon ? Ki az a bátor? Ki után marad itt ennyi lábnyom ? Majd eltüntetjük öt és a nyomát, ez, hogy úgy mondjuk, csak lidércszokás... ZEBULOND Jaj, drága istenem, megmondtam, megmondtam, hogy a lidér- cekkel leszünk a lápon gondban. BOLDIZSÁR Lidércek, gyönyörű szép lápi fércek. Elbűvöltök, varázsoltok... ZEBULOND Attól félek, Boldizsár, nekünk már fonhatják a koszorút. LIDÉRCEK Mitől félsz? Kitől félsz? Hogy meghúzzuk a hajadat... BOLDIZSÁR Simogattok tündérkezek! Aranyfésű tíz ujjatok... LIDÉRCEK Megrángatjuk füledet! ZEBULOND Ráncigálják rendesen. Különös egy üzenet... LIDÉRC Mit kerestek erre ? BOLDIZSÁR Nyomokat. LIDÉRC A nyom pedig okozat, valakinek erre kellett járnia, hogy nyomot hagyjon. BOLDIZSÁR Ügy van, úgy van. Egy asszony... LIDÉRC Járt erre egy asszony. BOLDIZSÁR Nem találom a nyomát. LIDÉRC Mert minden emberi nyomot eltöröl maga után a láp. BOLDIZSÁR Hol keressem, merre ment el? LIDÉRC Oda ment, hol a Hold felkel. BOLDIZSÁR Legalább az irányt mutasd! 45
