Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 11. szám - Zalán Tibor: Szamár a torony tetején
BOLDIZSÁR Maradj csöndben, Zebulond! Sose volt kolompod. Csak a nagy, szőrös füled kalimpál folyton. Azt mondom, örökös zsörtölődésedet unom. Nem veszed észre, hogy telehold van, ilyenkor anyám énekel a Holdban. HOLD Ne nézz a holdra fel, legény, nehéz az éjszaka, nehéz, úttalan, céltalan veszély, ne nézz a holdra fel, legény... NAGYAPÓ Boldi, az éj neked még sűrű, meglásd, megragad hajadnál fogva, s felkötöz a csillagokra. BOLDIZSÁR Jól van, értem. Akkor nézek lopva, ne kötözzön csillagokra. NAGYAPÓ Sehogy se nézz! BOLDIZSÁR Fele cukor, fele méz - de hol a cukor, hol a méz? Nincs itt semmi, csak a répa... NAGYAPÓ Az a tető hozadéka, semmi közöd hozzá, kölyök. ZEBULOND Idelent meg éhen halunk. Holdfényt falunk... Átlátszik a lengő fülünk! Bolond kölyök, ne bámulj így, jó, csak hümmö- gök! NAGYAPÓ Nézz meg engem! Egész nap csak répát ettem s eszegettem, hajnalban harmatot ittam s iszogattam, a fejem alá felhőket tettem s teszegettem... BOLDIZSÁR Eszegetsz, iszogatsz, teszegetsz. Nem veszed észre, nagyapó, hogy közben mindenki kicsúfol, kinevet bennünket ? Már ki sem merek lépni a kapun. NAGYAPÓ Nyugodtan vágd őket kupán! Én innen le nem megyek! ZEBULOND Na, ezt megkaptad, gyerek. Neki nem számít, hogy bolondnak néznek minket az emberek. BOLDIZSÁR Hagyjuk a témát... S ha elfogy a répád? NAGYAPÓ Nem fogy el. Én a tetőn is répát termelek. Amíg nő, jókat durmolok. ZEBULOND A répától én folyton durrogok. BOLDIZSÁR Nézd, ül a kúpcserépen, s éjről-éjre csak ott ül, hegedül... ZEBULOND Szerintem, lélekben a nagyapád is a holdon csücsül. Holdkóros! És milyen hamisan hegedül! BOLDIZSÁR Nagyapó, mondhatok valamit? NAGYAPÓ Mondjál, bár öreg eszem már csupa lik. BOLDIZSÁR Hiányzik anyám. NAGYAPÓ Az ám! Ezt már elnyafogtad, kiskomám. Én meg erre azt mondtam, hogy ő már fent lakik a holdban. BOLDIZSÁR Mondtad, már százszor mondtad. Azért is nézem, ha látszik az égen, hajnalig, fent a holdat. 26
