Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések

Szombathely, Petőfi Sándor u. 45.1. emelet 5. ajtó lakcímmel. A további iratok azonban már a haláláról tanúskodnak: a Sylvester János Nyomda február 13-diki szállítólevele a gyászlapról, négy nappal azután, hogy elhunyt, Szemző Magda kéziratos levele az írócsoportnak, amelyben mélységes együttérzését fejezi ki a közös gyászban. „Régóta ismertem és szerettem Erzsit - írja -, mint költőt és Embert egyaránt igen nagyra becsültem. így tudom, milyen pótolhatatlan űrt hagyott elhunytával a Nyugat-magyarországi Irócsoportban is.” Miskolcról Medgyesi Pálné írt: „Erzsiké elhunyta alkalmából fogadják őszinte részvétemet, küldtem 1200 forintot, és kérem, szíveskedjenek a nevemben is egy kis koszorút csináltatni. Köszönöm...”

„Drága Erzsi néni!” - így kezdte gyászbeszédét Böröczki Mihály a költőnő temetésén. „Gyönyörű otthont kapott az írócsoport a várostól, testvér-helyet az Életünk folyóirat. És Te tele voltál tervvel, kiapadhatatlan ötletekkel és olyan akarással, hogy kétségbeesve figyeltük - bírod-e még? De Te nem adtad föl, mint ahogy beletörődve soha nem adtál föl semmit... Az írócsoport klubja, amit nekünk akartál - és Vas megye művészetében a következetes folytonosság. Mert személyes jelenléted, akarásod -, az, hogy híd voltál a megye, a város művészete és minden intézmény, hivatal között - hiányozni fog.”33

Gazdag Erzsi búcsúztatóit az Életünk folyóirat is közölte.

Az Életünk két fontos mérföldkövet tett le a Gazdag Erzsiről szóló irodalomban. Az egyik Cs. Nagy István tanulmánya volt az 1963-ban elindult folyóirat 3. számában - a költőnő 50. születésnapja alkalmából -, amelyben kifejti, miért nem másodrendű dolog, hanem a „legnagyobb tisztesség, a legnagyobb rang” gyermekirodaimat művelni, s ez a látszólag gyermeki világkép miképpen tükrözi mégis a teljes valóságot a „bűbájos realizmus” szemüvegén át. „Gazdag Erzsi a humánumot a gyermekversekben találta meg, s fejezte ki időtálló érvénnyel. Nem volt kár, hogy minden energiáját, teljes szívét erre áldozta. Mert a szív, a becsület, az emberszeretet költője volt és maradt ő a fasizmus idején is és napjainkban is. Jó, megnyugtató jel ez a biztos melegítés, egyenletes világítás...”34

A 70-es években is jelent meg Gazdag Erzsiről két kisebb írás a folyóiratban. A 60. születésnapjáról Markovits Ilona emlékezett meg az Életünk 1972/6. számában a Megtalált Tündérország címmel. A gyermekversírót méltatja, a gyerekekhez fűződő viszonyáról, az aprónéppel való találkozásairól kérdezi Gazdag Erzsit. Az derül ki: a gyerekek tükrözik vissza azt a várakozást, ami a költőnő szívében is él. Végül Markovits Ilona azt is megkérdezi: „Nem csábította-e a múzsa, hogy a felnőtt nemzedéknek is írjon?” A válasz pedig így szól: „Nehéz áttörni a burkokat, amiket részint az ember maga készít, részint a közvélemény vont körém. így fogadtak el! Ahhoz újra be kellene lépni a színre, drámaibb hang kellene, még név is felnőttesebb: Gazdag Erzsébet.”35 Amikor pedig az Életünk 1974/2. száma közölt négy gyerekverset Gazdag Erzsitől, Szakály Éva, a Vas Népe újságírója látogatott Gazdag Erzsi műhelyébe, hogy onnan egy aktuális életképet hozzon. A már nyugdíjas éveiben járó költőnő két új

20