Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések

Gazdag Erzsit 1981-ben választották meg a szombathelyi írócsoport elnökének. Tevékenységéről a kortársak visszaemlékezéseiből tudunk. Szalay Istvánné Editke elmeséli, hogy Gazdag Erzsi „felment” Bors elvtárshoz (dr. Bors Zoltán a megyei tanács elnöke volt dr. Gonda György után), és tegezve rápirított: „Édes Fiam! Minden megyében van az íróknak, költőknek egy háza. Csak Vas megyében nincs. Mi ennek az oka? Legyen!” És lett. Gazdag Erzsi addig járt Bors elvtárs nyakára, míg ki nem utalták az Életünknek azt az épületet, ami előtte öregek napközi otthona volt, korábban TIT-székház. Az Életünk szerkesztőségében található dokumentumok szerint a városi tanács 1984-ben utalta ki az épületet, melynek felújítása után 1985-ben lehetett beköltözni. A szerkesztőség mellett az írócsoport is kapott egy szobát e békebeli időkből fennmaradt, régi szép Grünwald-házban, aminek a felújítását Sellyéi Gábor tervezte, a megye és a budapesti írószövetség finanszírozta.

Ambrus Lajos, aki 1983-1994 között dolgozott az Életünk folyóiratnál, 1987-től főszerkesztő-helyettese volt, így idézi fel ezt az időszakot, benne Gazdag Erzsi szerepét: hogy helyet kapott az Életünk és az írószövetség „az ő műve volt. A hivatalnokok, megyei vezetők haptákban álltak előtte. Számára az írócsoport megléte nem személyes ambíciók kiélését jelentette, hanem egyfajta irodalmi életet, amelyben rendezvények voltak! Igaz, ehhez kellett egy olyan társadalmi közeg, amilyen a nyolcvanas évek második felében volt, és ma már nincs. A társadalom szétesett, az értelmiség atomizálódott, nincs párbeszéd, s a politizálás csak hatalomért, pénzért való harc. Ma az elvonulás ideje van, a köldökbámulásé: hol, mit rontottunk el. Kellene megint egy Gazdag Erzsi-féle integráló személyiség, aki a gyerektől a postásig, a hivatalnoktól az író társig mindenkivel képes kommunikálni. Ez a típus eltűnt, pedig szükség volna rá. Ezért nagyon aktuális ő.”28

Pethő Gyula úgy emlékszik: „...ismerték őt a gyerekek Apátistvánfalvától Kemenesaljáig. De nem csak gyerekköltőnek volt jó... Nem csak a gyerekeknek tudta megmutatni a ragyogását. Amikor az írószövetség szombathelyi csoportjának vezetője lett, kisugárzását írótársai is megérezhették. Néhány csendes szóval le tudta csillapítani a vitatkozó társaságot.”29

Székely Ákos megfogalmazta: „Tiszteltük, mert ő volt az egyetlen országosan számon tartott helyi költő. Olyan pillanatban volt itt tekintély, amikor a városban is voltak irodalmi mozgások. Dolgának érezte, hogy tőle idegen költői világok számára estet rendezzen... Miközben megmosolyogtuk őt a háta mögött, látnunk kellett, hogy Erzsi néni a retiküljével megy, dolgozik, viszi, kíváncsi, odafigyel... Most látni, hogy volt az irodalmi életnek egy angyala, aki átrepült a történések szobáin. Most funkciók vannak, szerepek, angyal pedig nincs sehol.”30

Ambrus Lajost főleg „az érdekelt(e) Gazdag Erzsiből, hogyan lehet egy diktatúrában költőnek lenni. Gyermekirodaimat űzött, ami nem jó befektetés, de ő nem véletlenül választotta ezt. Megjegyeztük, hogy Weöres Sándor, akinek szintén volt kötődése Pável Ágostonékhoz, nőies férfi volt, Gazdag Erzsi férfias nő. Kapcsolatukról a kortársaik többet tudnak. Számomra Erzsiké rendkívül neutrális volt, lehet,

16