Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 11. szám - Merklin Tímea: Összerezdülések

szokványos, a teljes kiúttalanságot sugalló totálpesszimizmus csapdájától. Vannak persze világrengető és -felforgató (kötetfolyamokat termelő), Ninive falait omlaszt- gató költészetek, ez - a Gazdag Erzsié - az emberi szív melegségének artisztikusan finom dobbanásai...1

Mintha e mondandó illusztrálására került volna EKG-vonala - a kórházi dokumentum a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban őrzött hagyatéki iratok közt volt található - a róla szóló, Szép szavak kincstárnoka című, halálának 10. évfordulójára megjelentett könyv2 borítójára. A szív lüktetésének ciki-caki rajzán pedig - rajta, hogy rejtsék - olyan manók ugrálnak, amelyek a legnépszerűbb Mesebolt című kötetének motívumai voltak.

Gazdag Erzsi születésének 100. évfordulóján nemcsak az országos hírű, József At- tila-díjas gyermekversíróra emlékezünk, akinek verseit generációk óta tanítják a magyar óvodákban, iskolákban, hanem „női” verseit, „női” arcát is felidézzük, a téma nyitogatásaként az Emberi beszéd című verssel. Az eszközök természeti képek, ez Gazdag Erzsitől megszokott, hiszen a természet, a növények, állatok szeretete minden gyermekversében nyilvánvaló. Az erdők-mezők közelségét nagyanyjától hozta, akinél Sárváron nevelkedett, és akinek meséiből megismerte a füvek, fák, virágok, madarak nyelvét. Felnőtt életében, már költőként, egy ideig gyógynövény gyűjtögetésből is tett szert bevételre - megjelenő verseinek honoráriumait kiegészítendő. (Utolsó éveiben segítette őt Gonda György, a megye vezetője a Berzsenyi könyvtári állásba, hogy nyugdíja, biztos egzisztenciája legyen).

Az „Emberi beszéd”-ben a hang különös, a mélyről feltörő vágy szublimálása, ami szavak nélkül is megélne, havaidban megszólalhatna csak a természet hangjain: a susogásban, a csiripelésben, a messzehangzó égzengésben, zuhogok zubogásában, de paradox módon épp e szavak kellenek ahhoz - minthogy nyelvünk a nyelv -, hogy ne mondja ki, amit szavakkal nem akar.

GAZDAG ERZSI ÉS WEÖRES SÁNDOR

Miközben gyermekverskötetei az egymillió példányszámot is meghaladták, Gazdag Erzsi eltakarta a szíve mélyén lakozó női tüzet. Már az első, 1938-ban a Vasi Szemle gondozásában megjelent Üvegcsengő című kötetének fogadtatása erre indította, terelte. Weöres Sándor írt kritikát a Nyugatban e válogatásról, amely fele részben gyermekeknek, fele részben felnőtteknek való verseket tartalmazott. Pável Ágoston ajánlotta pártfogoltját, Gazdag Erzsit és költészetét Weöres tollára, aki szintén a szárnyai alól repült ki (Guszti bácsiéknál lakott kosztos diákként, és miután Szombathelyről Győrbe került is küldözgette vissza biztatásra „levélben a lelkét”). A közös szellemi fészek azonban nem tartotta vissza Weörest attól, hogy megfogalmazza kételyeit is.

„Csakugyan üvegcsengő ez a könyv, és szerzője csakugyan gazdag. Meglepő és talán példátlan, hogy egy költőnő mindjárt az első verseskötetében ekkora stiláris és S

S