Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Tari István: A forradalmasított talpnyalás éveiben
nyugtalan pillantásodat és ülünk-e majd hallgató veresborok mellett városod közepén vagy menetrend nélkül indul találkozásunkhoz legutolsó vonatom és .............................vagy? B udapestről, 1982. november 17-én [valakiért a várost most tűvé teszed ismét és rettegsz...] valakiért a várost most tűvé teszed ismét és rettegsz hogy megtalálod hívod valaminek szádból kioldódnak s hurokká kötik magukat a nyakkendők, unalmas vagy mint ünnepek előtt a hisztérikus transzparensek a ködben hajók ringanak s a derengő ösvényre óriások nyála csorran. nem a hajnali kelés a kettévágott álom undorít az üvegfalú szobában sétáló fogatlan oroszlán: puha mancsai szétmázolják szemed árnyékában a földrészeket hallgatni tanulsz ismét zenékbe kapaszkodsz zenékbe és sorsod fölött a súlyos cintányérok éjfélre végleg összecsapnak létezhetnél egyszerűbben is persze egyszerűbben, párálló szőlőtőkék között hol szeretőid az idő habarcsából kiálmodják elrothadt koponyádat valahol ott az. örök szomjúságban, fullasztó hófalak között lányok vértől iszamós combjai között: halott is lehetnél akár és létezhetnél is. akár valamiért gyűlölöd ezt a várost ribanc újságjaival balkáni vigasságaival fényeivel melyeknél láthatóvá szilárdul árvaságod, lehajtott fejjel átvágsz valamilyen terén és csak a sunyi kékes-vörös hold és csak a kitörülhetetlen arcvonás idegeidben valakiért most rettegsz hogy nem találod, hogy megtalálod, hogy Ezeknek a költeményeknek a közlése verte csak ki igazán Hatalmaséknál a biztosítékot, hiszen az Ellenpontok címmel megjelentetett, első határon túli magyar szamizdatnak egyik, a román titkosszolgálat által üldözött erdélyi magyar szerkesztőjét megszólító, üldöztetésére félreérthetetlenül célzó, anyaországi szerző költeményének megjelentetése a délvidéki magyar fiatalok által szerkesztett folyóiratban már nem tartozott a bocsánatos bűnök közé. Sziveriék ellen nagy sajtókampányt szerveztek a tartományi hatalmat gyakorlók és kádereik, végül is azok, akik kinevezték Sziverit főszerkesztőnek, tőle és szerkesztőségétől megvonták a bizalmat. 94
