Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Tari István: A forradalmasított talpnyalás éveiben

Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy alakuló csapatát én akkor egy túl gyönge, szerény mun­kabírása ellenére önmagától jócskán eltelt, megtáltosodott, társadalmi érzékkel, szociális ér­zékenységgel alig rendelkező csapatnak éreztem, melynek tagjai - a nagy elődök ellenőrző biztatását és politikai védelmét élvezve - eljátszhatják az óvatos duhajok szerepét. Eljátszhat- ják a balkáni garázdaságú, Magyarországról annyira bátornak tűnő, déli, avantgárd magyarok rájuk osztott, bohém, gátlástalanul nagyjugoszláv, a tönkremenésnek módját megadok sze­repét. - Milyen jól tudnál te Csorbával vitatkozni - ismételgette kapatosán, abban a Matica Srpska székházához közeli kocsmában. - Csorbával én a szerkesztőségen kívül is vitázhatok - ellenkeztem. Csak a fejét rázta. - Más az, egy szerkesztőségen belül, egészen más! Másként pezsegne... - Különösen a Tito-számok készítése közben - tromfoltam. Mert a háromszoros néphős, „vadvezér” - ahogy egyszer egy nyomdász (szándékosan-e vagy véletlenül?) elírta a hadvezért - betegsége, halála már terítéken volt, a szerkesztőségekben hosszú hónapokkal a várt esemény bekövetkezése előtt készültségi állapot uralkodott. A betiltások mítoszképző szerepe még ebben a visszafogottan esztétizáló készültségi ál­lapotban is kísértett, akár az önfeljelentés árán is, hiszen az Új Symposion erotikusnak neve­zett, 171/172-es számának főszerkesztője maga ment tanácsért a kiadóház joviális vezérigazgatójához, akinek aggodalmaskodva elmondta, hogy a már elkészült és kinyomtatott szám terjesztése ügyében kér eligazító segítséget, ugyanis egy erényöv fényképe került a fo­lyóirat címoldalára, ami ebben a súlyos helyzetben félreérthetővé válhat. - Ha idáig nem küld- tétek szét, akkor most várjatok a terjesztésével - válaszolta a vezérigazgató. Mi mást is válaszolhatott volna? És ezt az önfeljelentéssel kicsikart rövid idejű terjesztés-visszatartást, látszat-betiltást, kellő tálalással, politikai csűrés-csavarással akár igazi betiltásként is értelmez­heti a nem mindig hálás irodalomtörténeti utókor. Sziveri az Új Symposion 1980. évi márciusi számát, melynek anyaga - április 17-én (ezt is közli a lap impresszuma) került nyomdába - kezdi fő- és felelős szerkesztőként jegyezni. A nép háromszoros hőse és irtója, többek között a magyarság hóhéra is, 1980. május 4-én távozott az élők sorából. A délvidéki magyar költők és írók döntő többsége versben, prózában búcsúzott az „utolsó Habsburgtól”, a félig horvát, félig szlovén, az Osztrák-Magyar Monar­chiában szocializálódott, a Szovjetunió sztálini tisztogatásain „csisztkáin” edződött, azokat ravaszul túlélő kényúrtól, aki kommunista partizánvezérként, szovjet segítséggel győztesen kikerülve a második világégésből, a háborút vesztett Horvátországot területileg gyarapítva, az összes háborús bűnt elkövetve, a győztes nagyhatalmak által másodszor is összetákolt délszláv államalakulat sérthetetlen vezéreként, három és fél évtizeden át élet és halál ura volt. Ő jelentette a délszlávok számára az 1918-tól felélhető és csupán néhány háborús évre meg­szakadt hadizsákmány folytonosságát. Az Új Symposion újonnan kinevezett szerkesztői is különszámmal gyászoltak az udvari költészet szabályait betartva, talán még visszafogottabban is mint a többiek, a többségiek. A fogyasztással és dologtalansággal, a hadizsákmány fölélé­sének lehetőségével hallgatásra ítélt, kiskorúsí to tt emberek, egymás zokogását, jajveszékelését fölerősítve, a „vadvezér” sírjához zarándokolva, esküdöztek a testvériségre-egységre, az elhunyt életművére, melyet öt évvel később - a primitivizmusnak legabszurdabb változataként! - tör­vény által védetté nyilvánított a hatalom. Ebben a visszafogott, vezért elsiratott, tébláboló tanácstalanságban, a mellékes dolgokról dagályosan értekező, Sziveri által szerkesztett Új Symposionban is alig van már üde szín. Eset­leg a jó szimatú Balázs Attila lengyelországi úti beszámolója képezhet kivételt, többek között a sorban állókról közölt fotóval, helyszíni jegyzetével Gdanskból, a sztrájkról, a szesztilalom kijátszásáról, az örömlány átmeneti munkabeszüntetéséről szólva. 91

Next

/
Thumbnails
Contents