Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 10. szám - Tari István: A forradalmasított talpnyalás éveiben
Ám az is az igazsághoz tartozik, hogy alakuló csapatát én akkor egy túl gyönge, szerény munkabírása ellenére önmagától jócskán eltelt, megtáltosodott, társadalmi érzékkel, szociális érzékenységgel alig rendelkező csapatnak éreztem, melynek tagjai - a nagy elődök ellenőrző biztatását és politikai védelmét élvezve - eljátszhatják az óvatos duhajok szerepét. Eljátszhat- ják a balkáni garázdaságú, Magyarországról annyira bátornak tűnő, déli, avantgárd magyarok rájuk osztott, bohém, gátlástalanul nagyjugoszláv, a tönkremenésnek módját megadok szerepét. - Milyen jól tudnál te Csorbával vitatkozni - ismételgette kapatosán, abban a Matica Srpska székházához közeli kocsmában. - Csorbával én a szerkesztőségen kívül is vitázhatok - ellenkeztem. Csak a fejét rázta. - Más az, egy szerkesztőségen belül, egészen más! Másként pezsegne... - Különösen a Tito-számok készítése közben - tromfoltam. Mert a háromszoros néphős, „vadvezér” - ahogy egyszer egy nyomdász (szándékosan-e vagy véletlenül?) elírta a hadvezért - betegsége, halála már terítéken volt, a szerkesztőségekben hosszú hónapokkal a várt esemény bekövetkezése előtt készültségi állapot uralkodott. A betiltások mítoszképző szerepe még ebben a visszafogottan esztétizáló készültségi állapotban is kísértett, akár az önfeljelentés árán is, hiszen az Új Symposion erotikusnak nevezett, 171/172-es számának főszerkesztője maga ment tanácsért a kiadóház joviális vezérigazgatójához, akinek aggodalmaskodva elmondta, hogy a már elkészült és kinyomtatott szám terjesztése ügyében kér eligazító segítséget, ugyanis egy erényöv fényképe került a folyóirat címoldalára, ami ebben a súlyos helyzetben félreérthetővé válhat. - Ha idáig nem küld- tétek szét, akkor most várjatok a terjesztésével - válaszolta a vezérigazgató. Mi mást is válaszolhatott volna? És ezt az önfeljelentéssel kicsikart rövid idejű terjesztés-visszatartást, látszat-betiltást, kellő tálalással, politikai csűrés-csavarással akár igazi betiltásként is értelmezheti a nem mindig hálás irodalomtörténeti utókor. Sziveri az Új Symposion 1980. évi márciusi számát, melynek anyaga - április 17-én (ezt is közli a lap impresszuma) került nyomdába - kezdi fő- és felelős szerkesztőként jegyezni. A nép háromszoros hőse és irtója, többek között a magyarság hóhéra is, 1980. május 4-én távozott az élők sorából. A délvidéki magyar költők és írók döntő többsége versben, prózában búcsúzott az „utolsó Habsburgtól”, a félig horvát, félig szlovén, az Osztrák-Magyar Monarchiában szocializálódott, a Szovjetunió sztálini tisztogatásain „csisztkáin” edződött, azokat ravaszul túlélő kényúrtól, aki kommunista partizánvezérként, szovjet segítséggel győztesen kikerülve a második világégésből, a háborút vesztett Horvátországot területileg gyarapítva, az összes háborús bűnt elkövetve, a győztes nagyhatalmak által másodszor is összetákolt délszláv államalakulat sérthetetlen vezéreként, három és fél évtizeden át élet és halál ura volt. Ő jelentette a délszlávok számára az 1918-tól felélhető és csupán néhány háborús évre megszakadt hadizsákmány folytonosságát. Az Új Symposion újonnan kinevezett szerkesztői is különszámmal gyászoltak az udvari költészet szabályait betartva, talán még visszafogottabban is mint a többiek, a többségiek. A fogyasztással és dologtalansággal, a hadizsákmány fölélésének lehetőségével hallgatásra ítélt, kiskorúsí to tt emberek, egymás zokogását, jajveszékelését fölerősítve, a „vadvezér” sírjához zarándokolva, esküdöztek a testvériségre-egységre, az elhunyt életművére, melyet öt évvel később - a primitivizmusnak legabszurdabb változataként! - törvény által védetté nyilvánított a hatalom. Ebben a visszafogott, vezért elsiratott, tébláboló tanácstalanságban, a mellékes dolgokról dagályosan értekező, Sziveri által szerkesztett Új Symposionban is alig van már üde szín. Esetleg a jó szimatú Balázs Attila lengyelországi úti beszámolója képezhet kivételt, többek között a sorban állókról közölt fotóval, helyszíni jegyzetével Gdanskból, a sztrájkról, a szesztilalom kijátszásáról, az örömlány átmeneti munkabeszüntetéséről szólva. 91
