Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Varga Klára: Múzsakarbantartási alapismeretek II.

Szembefordultam hát a múltammal, megnyitottam neki a szívemet. Áradni kezdett, szélesen mormogva zuhogott rám mindaz, ami eleven közepe volt a régi, elmúlt életemnek. Az áradás kiszakította az ajtót, megtelt a vízzel a padlásszoba, a folyosó.

És nem húzódott vissza, amíg az utolsó kortyot is ki nem ittam. És fölültek akkor az ágyban a múzsák, és azt mondták, ha követni akarlak, akkor most már gyorsan, egészen azzá kell válnom, aki a leginkább lenni akarok. És én tudom, hogy az egy másik idő, nem az, amiben eddig éltem.

A szombati ajtóval nem tudom, mi lesz, de a hatodik ajtó mögött vasárnap tudom, hogy nem lesz senki. Kinyitom, és megint csak a hűlt helyedet fogom látni.

És hétfőre is marad egy ajtó, a hetedik, amögött ott ül öregapó. Főzök neki kását, főzök káposztát lestyánnal, csomborral, kaporral, rakok bele sok jó húst is, és akkor öregapó azt mondja majd:

Indulj el, te szegény jányka, de mindig csak előre menjél, ne nézzél se jobbra, se balra. És adni fog egy sípot, abba kell belefújnom, hogy föléledjél, amikor megtalállak átvágott torokkal, vérbe fagyva.

Föl kell, hogy vigyelek a kútból, meg kell, hogy mosdassalak a kút aljában, csak készítsed el magad addig, csak hagyjad majd, hogy segíthessek. Csak akarjad most már te is azt, amire a leginkább vágyói, mert én foglak odáig elkísérni, ahol megtörténhet veled.

Megvolt már a szombat. Kinyílott a szombati ajtó. Az országút van mögötte, ami engem messzire visz. Az egyik fa mögött az út mentén áll valaki, nem látom, hogy ki, de azt mondja, ha elindulok, közelebb jutok hozzád, mint valaha is voltam.

Nem nyílt ki végül a vasárnapi ajtó, nem mertem még mindig benézni oda. Elmentem mellette, és csak úgy az ujjammal rajzoltam egy másik ajtót a falra, és valami zajt hallottam bemről. Ki tudtam nyitni azt az ajtót rögtön. Félhomály volt, és láttam, hogy egy baltával szétvágod a válaszfalat a két régi életem között. Ez a két élet mindig harcolt a másikkal. Az egyik: egyedül lenni és alkotni, a másik: szeretni, kiszolgálni egy férfit. Olyan puha volt az a válaszfal, mint az alma magháza. Hamar leromboltad. Fölkapcsoltam a villanyt, és nem volt ott senki, csak a padlón a rengeteg forgács. Osszesöpörtem a szemetet, és betettem magam mögött az ajtót.

Hétfőn kinyílt magától a vasárnapi ajtó, és hat férfi ült bent a szobában. Kettő, aki a párom volt, de meghalt, kettő, akinek nem kellettem, mert nem tudott uralkodni fölöttem, és kettő, aki mást vett maga mellé helyettem, mert gyáva voltam, hogy őket válasszam. Kártyáztak, és én voltam rajta minden egyes kártyalapon. Nem vettek észre, amikor bementem a szobába, és leültem egy székre a kártyaasztal mögött az ablaknál.

Volt valaha egy hetedik férfi is. Az életemben a legelső. De ő most nincs itt. Te is a hetedik vagy, csak a másik végéről számítva.

És az első, aki egészen kitölti a szívemet.

65