Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 10. szám - Papp Tibor: Kádár-áfium

zsebmetszők a tolvajok között. A címben lévő besúgó szó azokat az erkölcsileg erőtlen egyedeket fedi, akik bizonyos esetekben a hatalom által satuba fogva, máskor kis egzisztenciájuk, karrierjük, előmenetelük érdekében, beférkőztek valakinek, valakiknek a bizalmába (Várallyay könyvében a Menekült Magyar Diákok Szövetségének a vezetőségébe) azért, hogy belülről züllesszenek, romboljanak, azért, hogy kompromittáló adatokat gyűjtsenek emberekről, azért, hogy besegítsenek a népi demokratikus diktatúra saját könyörtelen hatalmát biztosító erőszakos tevékenységébe.

Annak, aki elszenvedi a besúgást (jómagam is érintve voltam, tudom miről van szó) nemcsak a besúgás ténye, de nagyon sokszor a besúgó kiléte is kész tragédia. Megtudni azt, hogy egy nagyon közeli barát, egy rokon, egy ismerős adta lelkét ilyesmire még akkor is fájó, ha nem érte teljesen készületlenül az embert a felfedezés.

Az igazi rossz íz a disszidáltak szóból árad.

1956 után mintegy 4000, a hazájából féltében elmenekült magyar diák végezte egyetemi vagy főiskolai tanulmányait Nyugaton. A Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (Union

of Free Hungarian Students - UFHS) volt az a szerv, amely képviselte őket a világ diákságának fórumain. A tagság a világgal szemben a létükért egyedül küzdő, önkéntesen árvaságra jutott 56-os fiatalokból verbuválódott össze, akiknek meg kellett harcolni a befogadó ország nyelvével (és higgyék el nekem, ez nem volt könnyű dolog), kultúrájával, iskolarendszerével és anyagilag is biztosítani kellett a megélhetésüket. Ok azok, akiket Standeisky Éva disszidensnek nevez.

Az átkosbeli szóhasználatban disszidens az, aki a mozgásszabadságot fennen hirdető rá- kosista-kádárista években engedély nélkül, a hatályos, ún. népidemokratikus törvényeket megsértve Nyugat felé hagyta el az országot. Keletre menekülő disszidensről nem tudok, ilyenről soha nem hallottam. Az 56-os forradalom alatt a Csehszlovákiába meg a Szovjetunióba futó berezelt pártembereket, magas rangú ávósokat, katonákat sem az illetékesek, sem a nép soha

10