Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 9. szám - Alexa Károly: Tormay Cécile portréja alatt II.

prózaversszerű borzalmas dolgokat. Zsuzsi, a nővérem elvitte ezeket a Napkelet fő- szerkesztőjének, Tormay Cécilének, aki elolvasta, és azt mondta, hogy én vagyok a legnagyobb tehetség, akit felfedezett. Közölte őket. Nyálas érzelgősség volt bennük, amilyen azért nem voltam. S ezen már nem tudok segíteni: netán ezeket is elő fogják szedni száz év múlva, hogy milyen érdekes...” Nos, gondolom ez egy kevésbé vagy egyáltalán nem ismert adalék Ottlik Géza pályakezdéséről. Másfelől, meglehetősen csiklandós lehet azok számára, akik Ottlikot emelték-emelik a mai magyar, poszt- posztmodern „elbeszélés” meghatározó atyamesterévé, felismerni, hogy az ő szellemisége és irodalma talált „közös pontot” azzal a világgal, aminél mitől sem viszolyognak jobban a - Molnár Miklós szép szavával - legújabb időnk „ottliknyikei.”

Ha paradoxon, ha nem: a Nyugat-mítosznak a legtöbbet éppen az a két esemény ártott (látszik ártani), amelyek a további és mind parttalanabb dicsőítés jegyében szerveződtek, illetve szerkesztődtek. Ezek: a folyóirat teljes szöveganyagának megjelentetése (multimédiás) CD-ROM-on (2004), a másik természetesen a 2008- as centenárium, amikor is rendezvények és kiadványok sora igyekezett stabilizálni a folyóirat nimbuszát, és - éppen „nem mellesleg” - bizonygatni az akkori kulturális kormányzat mecenatúrájának liberális elkötelezettségét. Az évfordulós alkalomhoz köthetők egyéb CD-k és DVD-k is, mint pl. az, amelyet a Nyugat lírikusairól vagy az, amelyet Mesélő térképek cím alatt a lap íróinak életéről állítottak össze. Megjegyzendő, mert „egyfajta” kultuszerősítő tény, hogy a Nyugat CD előszavai (és „hangzó anyaga”, Vezér Erzsébet közreműködésével) kizárólag Fenyő Miksát állítják a centrumba, ami a derék Maxi mindennemű pénzúgyéri igyekezete, publicisztikai hevülete és kései emlékírói adalékai ellenére sem biztos, hogy szellem- és intézménytörténetileg indokolt.)

Miféle szerephez jutott a Nyugatban Tormay Cécile-Cécil? Ez éppen a CD-ROM alapján válaszolható meg pontosan. Már maga a keresztnév kétfajta írásmódja is jellemzőnek tetsző apróság... A lap fennállásának 33 éve alatt az írónő nevét Cécile- ként 18, Cécilként 11 alkalommal írták le. (És most ne is foglalkozzunk a Cécile-Cecile, Cécil-Cecil változatokkal... Azért az igazság kedvéért: a név írásában nincs - vagy sokáig nem volt? - konszenzus szélesebb körökben sem. A MIL, az UMIL és Kollarits Krisztina monográfiája, valamit a legújabb kötetkiadások a Cécile alakot használják, ezzel szemben áll az 1937-es életműkiadás tizenkét kötetén a Tormay Cecile írásmód. Nem is beszélve a bizonyára legismertebb-leghírhedtebb változatról, Szabó Dezsőéről 1923-ból: Levél Tormay Szészilnek...) Mindösszesen tehát 29 említés. Azé az íróé, aki nemcsak komoly értékekkel bíró regények és lázas hangmenetű, azaz rapid ellentmondásra ingerlő publicisztikai munkák szerzője, hanem lapszerkesztőként és jelentős közéleti státusok birtokában kora politikai közszellemének meghatározó egyénisége volt. Csak futó összehasonlításként kiírhatjuk az elektronikus szöveghordozóról, hogy az Ady-említések száma 3906, a Babitsé 2163, a Móriczé (pedig szerkesztő is volt egy ideig) jóval kevesebb: 1490. Török Sophie a

70