Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Oláh András: Batthyány
kük sem vállalt közösséget a népizgató, felségáruló Kossuthtal! Csak kegyelmed, gróf úr, meg az az ostoba Mészáros... BATTHYÁNY: A hatalmat nem játszottam át Kossuth kezébe: őt a parlament ruházta fel, hogy... H AYNAU: Miféle parlament ? Az a parlament nem létezett! Őfelsége manifesztuma feloszlatta! Aki annak a munkájában részt vett, felségáruló! BATTHYÁNY (fáradt sóhajjal): Nézeteink aligha fognak közeledni... Továbbra is fönntartom, hogy az országgyűlés feloszlatása jogtalan volt, tehát törvényesen működött tovább... Egyébként pedig abban az országgyűlésben épp én voltam az, aki még decemberben is a békés megoldás lehetőségét kerestem. Én javasoltam, hogy küldjünk békekövetséget Windisch-Grátzhez. Sajnálatos, hogy a herceg épp engem nem volt hajlandó fogadni! HAYNAU: Mert árulókkal Windisch-Grätz nem tárgyalt! Ahogy én sem! Mi megvetjük az árulást! Ha nem tudná, gróf úr: épp ezért büntetem meg! BATTHYÁNY: A tábornagy úr nekem nem bírám. Az én bírám a Mennyei Atya és a magyar hon. Egyedül nékik tartozom elszámolással! HAYNAU (dühösen sziszegi): Hamar megtapasztalja, gróf úr, hogy mekkorát tévedett. Őfelségétől, Ferenc Józseftől kapott hatalmamnál fogva én e tartomány korlátlan irányítója és bírája vagyok. BATTHYÁNY (csöndesen): Ferenc József Magyarországnak nem királya, nem koronáztuk meg, nem esküdött meg az ország törvényeire. Ferdinánd király lemondása óta a magyar trón jogilag üres... Ha szigorúan vesszük, a meg nem koronázott uralkodó trónbitorlónak minősül... HAYNAU (tajtékzik): Micsoda? Gazember! Az ilyen megátalkodott nem kötelet, de karót, kerékbetörést érdemel! Őrség! BATTHYÁNY (higgadtan): Higgye el, tábornagy úr, én valóságos szerencsétlenségnek tartottam, hogy a birodalom két felének konfliktusa fegyveres harc formáját öltötte. (Az őrparancsnok belép, de Haynau egy intéssel visszaparancsolja.) Bevallom, azért is választattam meg magam újra 1848 decemberében a sárvári kerületben képviselővé, hogy az országgyűlésben a Kossuth által képviselt, általam veszélyesnek tartott irány ellen fellépjek. Most látom, hogy tévedtem. HAYNAU: Nocsak... (Nyájas mosollyal.) Egy kicsit mintha elkésett volna a józan belátással, gróf úr... BATTHYÁNY (dacosanfölveti a fejét): Igen. Tévedtem. Mert teljes súlyommal Kossuth mellett kellett volna állnom az első pillanattól kezdve. HAYNAU (lehervad a mosoly az arcáról): Szóval így állunk... Nos, gróf úr, megígérhetem: gondom lesz rá, hogy az utolsó napjait megkeserítsem! BATTHYÁNY: Nem kevésbé öröm számomra, hogy én is okozhattam némi bosszúságot a tábornagy úrnak! Boldog vagyok, hogy hazámat szolgálhattam. S hogy megmutathattuk az ausztriai háznak, milyen a magyar virtus... HAYNAU (gúnyosan): Arra a szedett-vedett bagázsra olyan büszke, gróf úr, amelyet oly könnyedén szétszórtam? 67
