Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?
De másként történt. A birodalma egységét megőrizni végül nem tudó uralkodó akarata a sors szeszélyéből egészen máshol hozott kivételesen kedvező eredményt. Mellékes hatásként elindított egy olyan folyamatot, amely a semmibe vett magyar identitástudat alakításában példás szerepet kapott. Néhány, akkor névtelen ifjú zenésznek eszébe jutott, hogy megkeressenek valamit, amiről azt sem tudták micsoda. Mégis megtalálták: káprázatos leletanyaguk nélkül el a magyar kultúra útja egészen másként alakul. Hogy elindultak gyűjtőútjukra, annak ugyanaz a buzgalom volt a háttere, amely valaha Lisztet a nemzeti zene megteremtésére ösztönözte. A maguk nemzeti zenéjét Bartók és Kodály már a népzenére akarta építeni, és megtalálták azt, amit elődjeik nem vettek észre. De aligha sikerült volna ez nekik, ha nincs előttük olyan példa, amiből okulva tágabbra nyithatták szemüket, és jó irányba indulhattak. 1 Németh László: Magyar építészet (1944). In. Németh László: Sorskérdések, Bp. 1989. Magvető - Szépirodalmi, 774-783.1. 2 Bartók Béla: Liszt zenéje és a magyar közönség In. írások a népzenéről, (a továbbiakban Bí) Bp. 2008. Kortárs Kiadó, 28.1. 3 uo. 173.1 4 uo. 176.1. 5 Bartók Béla: Liszt zenéje és a mai közönség. U. o. 28.1. 6 Bartók Béla: Liszt-problémák. In: BÍ. 170. L 7 uo. 8 uo. 171.1. 9 A kifejezésen azt értem, amely gyakorlat Magyarországon 1956-ig működött, ameddig a nemzeti függetlenségi mozgalmak eszmei örökségét a kommunista mozgalom föl merte vállalni. (A modell a térség más totalitárius rendszereiben tovább működött, de nálunk a forradalom nemzeti jellege miatt a rendszer már nem vállalta.) Ennek értelmében a nemzeti identitásban oly fontos történelmi eseményeket az új ideológiai berendezkedés rendszerébe mint az osztályharc kicsúcsosodásának klasszikus példáit építették be. Nálunk ennek a modellnek kétségkívül igényes megvalósítása Révai József munkája volt. O dolgozta ki a XIX. századi népiesség nemzeti természetének a bolsevik üdvtanba építhető elméletét, a plebejus népiesség tanát. Kölcseyről írt tanulmánya szerint: „ A plebejus népiesség csak Petőfiben vált el végleg és határozottan a patriarkális népiességtől és fordult ellene. De ennek előfeltétele volt az a harc, amelyet Kölcsey folytatott a ’provinciális’ népiesség mindkét változata ellen. A polgári haladó Kölcsey idegenül állt Csokonai paraszti népiességével szemben és ezért nem véletlen, hogy Petőfi (és utána Ady Endre) Csokonaiban, és nem Kölcseyben ismerte fel a maga elődjét. De Kölcseynek a polgári haladás álláspontjáról vívott harca a provincializmus ellen mégis előfeltétele volt annak, hogy Petőfi népiessége következetesen plebejus, valóban demokratikus népiesség legyen, amelyben már nincs semmi vidékies, patriarkális vonás.” Vagy: (1848-49-cel kapcsolatosan) „A magyar forradalomban Marx azt a a mozgalmat látta, amelynek segítségével a forradalom hanyatló irányzatát új forradalmi fellendüléssé lehet változtatni. [...] 1848 szeptembere meghozta a forradalom válságát Magyarországon is, de itt a fordulat nem jobbfelé történt, hanem balrafelé. Magyarországon megtört az európai forradalmak 1848 júniusa óta mind határozottabban lefelé hanyatló ritmusa. Természetes, hogy Marx és Engels ebben nemcsak a magyar forradalom, hanem az európai forradalmak ügyét látta.” (In: Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. Bp. 1948. Szikra, 15. és 77.1.) Hasonló idézetek százait lehetne e gondolkodásmódra hozni, Révaitól és követőitől. Hogy ez a doktrína nem maradt hatástalan azt jól mutatja, hogy az ebben az írásban idézett kéziratok szerzői öntudatlanul is mintha a „plebejus népiesség” tanának normái szerint fordulnának a Liszt pályakép bizonyos epizódjai felé. 10 Róla az olvasható Liszt cigány-könyvében, hogy „faluról falura, egyik erdőből a másikba járt, majd a zsiványokhoz csatlakozott, majd a cigányokkal egyesült, hogy valamely népszerű, előtte még is87
