Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Gróh Gáspár: Miért nem hallgatott Liszt Ferenc autentikus parasztzenét?

ban gyönyörű dallamát”29- így Jókai. Látható, hogy ezt a dalt igazi népdalnak tekinti, miközben alighanem még tudja is, hogy az Tompa Mihály versére született, mi több, zenéjét Egressy Béni szerezte.

Ezt a cigányzenészeknek nem kellett tudniuk: a kotta ismeretének hiánya nem akadályozta a legjobbjaikat a ’tanult’ zenészek dallamainak megszerzésében. Hogy ez mennyire nem volt akadály, azt a legendás Biharihoz kötött anekdota bizonyítja. Ezt írta meg Eötvös Károly a Balatoni utazás egy fejezetében.

„Eljött Füredre Bihari is, a híres cigánymuzsikus, a legnagyobb magyar zeneszerző. Még máig is a legnagyobb. Se Czinka Panna, se Lavotta, se Csermák, se Erkel, se a többi meg se közelíti az ő zenéjét eredetiségben, gazdagságban, és magyarságban”30 - kezd a történetbe, amely röviden a következő: a reformkor szép napjaiban Bihari meghívást kap Balatonfüredre, ahol Ruzsicska [Eötvös írja ebben aformában a nevét], a veszprémi székesegyház zenekarának igazgatója képzett zenészeivel egy új, eredeti országgyűlési zenét állít össze és tanít be. Bihari meghallgatja az egyik próbát, majd bandájának másnapra ő is betanítja az egész művet, és Ruzsicskát megelőzve elő is adják. Ezzel művészi értelemben az eredeti szerző megsemmisül, Eötvös színes elmondásában már az öngyilkosság gondolatával játszik. A füredi közönség azzal vigasztalja, hogy sose búsuljon, mert Bihari volt, aki ezt a tréfát elkövette ellene. (Alighanem jellemzőnek tekinthetjük, hogy Eötvös hibásan írta a szenvedő fél nevét. Ruzicska Ignác azonban nem lett öngyilkos, ellenben az ő lejegyzésében ismerhetünk néhány Bihari és Csermák szerzeményt, és maga is száznál több Veszprém megyei nótát gyűjtött...)

A kétségkívül kegyetlen tréfa mögött a tanult külföldi (német, cseh) és az ösztönös tehetségű cigány (magyar!) zenészek ellentéte, rivalizálása áll. Eötvös így rajzolja fel az ellentét természetét: ,,’Kórusnémet’! Igenis az. Mert a jó veszprémi kanonok urak a templomba a cigánymuzsikust be nem eresztik. Istennek és az ő szentjeinek s a boldog mennyei seregeknek fülét nagyon bántaná a cigányok muzsikája. Reggel a templomban, délután a kocsmában muzsikálni nem lenne Istennek tetsző dolog. Magyar ember pedig nem megy muzsikusnak még a szentek kedvéért se. Hoznak tehát Ausztriából és Csehországból muzsikust. Valamennyinek nagy haja, szemüvegje és kottája van. Háromszáz forint fizetést kap évenként s szabad élelmezést a kanonok urak asztalhulladékán. Ötven esztendeig legyen is ott: magyarul meg nem tanul. De a fia már mindnek jó magyar. Nos, hát ez a kórusnémet. így hívja őket a veszprémi polgár. /.../ A cigány egy óra alatt betanul egy operát kotta nélkül. A kórusnémetnek pedig egy hónapig kell egy csárdást tanulni kottából, míg megtanulja. S akkor sem tudja igazán. De azért a kórusnémet lenézi a cigányt. Még a kottát se ismeri. Igaz, hogy a cigány még csak lenézésre se tartja érdemesnek a kórusnémetet. - Még azt se bíznám rá, hogy a hegedűt hozza utánam!”31

Eötvös Károly tudósítását érdemes komolyan vennünk. Nem pusztán azért, amiért a vele évődő Mikszáth így ír: „vajon neki bók-e, ha azt mondom, hogy ő a legokosabb ember az országban, vagy pedig az országnak dehonesztáló ?”32, hanem mert zenei ügyekben határozott véleménye van. Szakszerűen kifogásolja a Szózat megze66