Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Balázs Géza: Élet és nyelv

küzdeni. De az emberben mégis benne maradt a vágy az igaz, mély, megélt barátságok iránt. Ezt hiányolják, siratják az emberek, amikor visszatekintenek életükre.

Végül az ötödik megbánás: „Bárcsak boldogabb lettem volna!” Bár a boldogság viszonylagos, s mindenkinek ugyanannyira van esélye, nyilván soha nem lehet elég, a megbánás mégis rámutat valamire. Az emberek többsége csak a halál pillanatában döbben rá, hogy mit jelent az egyszerű élet (érdekes, korábban a magyarban úgy mondták, minden él nélkül: a „kicsinyes élet”). Hogy mit jelentenek azok a bizonyos hétköznapok, amikor voltaképpen nem történik semmi különös, „csak” dolgozunk, utazunk, bevásárolunk, együtt vagyunk a családokkal, vacsorázunk, sétálunk, beszélgetünk erről-arról, semmiségekről, üldögélünk a fotelben, olvasgatunk, majd pedig lefekszünk. Mindez a halál pillanatából szemlélve óriási jelentőséget kap. Merthogy ezek a napok, semmiségek is tele vannak boldogsággal, csak megkell tudni látni ezeket. Gyakorolni pedig úgy lehet, ha visszagondolunk néhány évvel ezelőtti szürkének, eseménytelennek gondolt hétköznapjainkra. Leginkább úgy, hogy felidézzük életünk helyszíneit: a szülői házat, az utcákat, tereket, amelyeket gyermekként megismertünk, szüléink, kisgyermekeink, barátaink egy-egy emlékezetes mondatát. Ugye, milyen szépek voltak? Hát pontosan ilyen szépek ezek a mai napok is.

És még valami: a halálra való készülődés gondolataiban egyáltalán nem ötlenek föl az anyagiak. Vagyis az, milyen kár, hogy nem gyűjtöttem vagyont, még nagyobb vagyont...

UTOLSÓ MONDATOK

Borúra derű. A barokk zenében gyakran előfordul: egy tragikus motívumra egy köny- nyed következik. Van egy internetes folklórműfaj, az „utolsó mondatok”.

Merész: Látod asszony, úgy autózok, mint még soha! - Látod, drágám, nem kell ide gázszerelő! - Ne, félj! Ide úgysem csap be a villám! - Olyan fura íze van ennek a kajának, nem? - Már legalább ezerszer átugrottam ezt a szakadékot! - Ezt egy túlélőtáborban tanultam. - Majd én feltartóztatom a bankrablót. - Majd visszahívlak, vezetek!

Gonosz: Szerintem halott. Nyugodtan kifoszthatjuk.

Játék: Kisfiam, nem fogd rám azt a játékpisztolyt! - Ne aggódj, nincs megtöltve.- Szerinted ez gyúlékony? - Add ide a gyufát, megnézem, mi van a hordóban!

Véletlen: Pista, dobd ide a kalapácsot! - Add már ide azt a gránátot! - Ugrok egy fejest! - Dobd ide a hentesbárdot!

Tévedés, félreértés: Drágám, ez a gombapörkölt a legfinomabb, amit egész életemben ettem! - Nyugi haver, ők velünk vannak! - Én lenni barát... - Hajrá Újpest! Hajaj, nem ide szól ajegyem... - (Tornatanár) Minden gerelyt hozzám! - Micsoda vészejtőernyő?

Bátor: Micsoda, mit nem merek? - Anyáztál? Neeem? Akkor én hazudok?

Rossz számítás: Még átérünk. - Gyere már, nem látod, milyen lassan jön a vonat!- Ne aggódj drágám, úgy hallottam, hogy az ufók mindig barátságosak. - Persze, hogy elbír ez az ág.

47