Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Szabados Árpád: Piars Tomaszról

SZABADOS ÁRPÁD

Piars Tornászról

Tamás, javítanám magyarra a keresztnevét, hiszen életének meghatározó szakaszát töltötte itt. A Képző- és Iparművészeti Középiskola után a Képzőművészeti Egyetemünkön diplomázott. Pályakezdése is honunkhoz kötődik. Erős, expresszív, intenzív színű az informelhez közeli képekkel. Az utóbbi négy évben készített rajzai a feje tetejére állítják a róla kialakult képet. Figurálisak, narratívak, közölni akarnak. Színes ceruzával, aprólékosan, megművelt felületeket használ, rendkívül kevés színnel. Mindenben ellentmondva a korábbi munkáknak. A magyarázata? Az utóbbi éveket Törökországban töltötte, ahol teljesen új világgal találkozott. Nehéz sorsú emberekkel élt együtt és dolgozott. Úgy érezte, számukra idegenek lennének a korábbihoz hasonló képek. Érthetetlenek, tehát fölöslegesek. Ezért építette fel az új koncepcióját, amellyel az őt körülvevők számára is közölhet valamit. Az első: a fölismerhetőség kritériuma, amihez adott a figuralitás. A második, hogy a kép alapanyaga ne legyen újszerű, a képi konvenciókból olyan elemeket próbáljon kölcsönözni, amelyekkel lép- ten-nyomon találkozik az ember. (Mi más lehetne, mint a médiákból arcunkba köpött bőséges képanyag.) A harmadik az egyszerűség, a bonyolult kompozíciók és terek elkerülése.

Az eredmény: a rajzok plakátszerűek. A reklámvilág nyelvére utalóan, az üzenetük világos és azonnal olvasható. Az előbbiek miatt leegyszerűsített szituációkat használ, ugyanakkor szekvenciális művekből vagy filmekből kiragadott képekként hatnak. Gyakran egyetlen személy szerepel a rajzokon. Mintha kapcsolatot keresne a nézővel, felé fordul, szembenéz vele, pózol a kedvéért, mindenáron dialógusra akarja kényszeríteni. (Ezeknél, tudatosan alkalmazza a legegyszerűbb reklámfogásokat: „csak önnek szól, csak önnel akarom megbeszélni”...) A személy megszólítása azt is jelenti, hogy intimebb, és őszintébb dialógus kialakulásra számít, mint amikor a nézőt csupán „általánosan” szólítja meg. Lényeges, hogy kommersz képeket emel át rajzaiba, így a képzőművészet területén kevéssé tájékozott nézőket is be tudja vonni a sajátos képi világába. Közhelyszerű, „általános” voltuk miatt az sem lehetetlen, hogy a legkülönbözőbb kultúrához tartozó nézőknek is hagy keresnivalót.

Az eddigiek megfelelnek a kezdő kommunikációs szakember mondandójának, de nem itt van a kutya elásva. A látszólag egyszerű rajzok artikulációja és utalásrendszere sokkal bonyolultabb eszközökkel operál. Hogy Kafkát hívjam segítségül: az ellenség lovára fordítva kell felülni. Például: néhol barokkos érzelmi túlfűtöttség jelenik meg a rajzokon, de olyan szárazon adja elő, hogy menten meg is fagyasztja őket, ahogyan a giccs nyelvezetének használatakor (nem rest a jóízlés határait is súrolni vele) össze nem illő dolgokat párosítva rögvest a szürrealitás világába lép át. Az édeskés előadásmódról se feledkezzünk meg. Horrorisztikus, fájdalmas szituációkat állít

35