Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 8. szám - Csák Gyula: Háttér (önéletrajzi részlet 16.)

Vizek csobogása, tücskök cikkanó hangja, madarak pittyegése töltötte be a tájat.- Érzi ezt a vaníliaillatot ? - vetette rám elragadtatott tekintetét a tolmácsnő.

Ezt követően sokszor találkozott a pillantásunk. Olykor kérdezőn, máskor meglepetten, majd rég nem látott ismerősnek örvendve ölelkeztek a szemeink.

Lelkendezve ismerte fel a különféle virágokat, amelyekkel tele volt hintve a pázsit.- Az ott boglárka! Az a fehér, az margaréta! Ott, azok a bíborszínűek, az mind ibolya! Az a rubinpiros pedig aszfodélosz! Nézze azokat a kis ligeteket! Milyen kecsesen hajolnak az ég felé azok a vékonytörzsű fák!

Közbeszólt a sofőr és azt a felvilágosítást adta, hogy a vékonytörzsű fák egy évesek és tavalyi irtás nyomán nőnek itt-ott, ahol ki nem vágják olyan tolvajok, mint amilyenekkel az imént találkoztunk volna, ha le nem bújnak a völgy oldalába.- Irtás volt itt - magyarázta a sofőr. - Az volt a terv, hogy víztározó és erőmű épül. Van-e még terv, nem tudni.

Ismét egymásra néztünk a tolmácsnővel s talán erre a kérdésre kerestük a választ, esetleg más nagy kérdésekre.

Mindenesetre: választ kereső, feszült izgalmunkban megfeledkeztünk az óvatosságról és bizonyosan elárultuk olyan érzelmeinket is, amelyeket nyugodtabb időkben legalábbis bölcsen elrejtenénk, ha már nem tudjuk teljesen elfojtani.

Felhúztuk az ablakokat és indultunk tovább.

Ismét elbújt a nap, de nem vitte el a kedvünket.

Hatalmasat kacagott a tolmácsnő és fordította nekem, hogy a sofőr szerint az amott csillogó tóból minden benne élő halat eladott valaki. Nem is az eladó érdekes, hanem, aki megvette.

Arról is tájékoztatott bennünket, hogy a haladást szolgáló tudósok száma öt millió, nincs tehát veszélyben az emberi jövendő. Tény viszont az is, hogy terjedőben a művészet és a bűnözés, és mivel egy tőről fakadnak, tanácsos tőlük óvakodni.

87.

Akkor - az 1956-os esztendőben - kezdték el építeni a Várna melletti Aranyhomok üdülőt. Utak is készültek már, amelyek a mögöttünk hagyott Fekete-tengerhez vezettek. Jobbak, mint amilyenen a mi pilótánk manőverezte autónkat.

Azt a magyarázatot kaptam, hogy ezen a régebbi úton több érdekességet láthatunk.- Sok errefelé a bizánci stílusú műemlék - mondta idegenvezetői modorban a tolmácsnő. - Érdemes értük némi kényelmetlenséget vállalni.

Mondtam, hogy örömmel veszek részt a kanyargós túrán. Azt is ecsetelni akartam, mennyire megtisztelő számomra, hogy útitársaim társaságában vállalhatom ezt a nemes megterhelést. A tolmácsnő azonban inkább a sofőr felé fülelt, és ismét jóízűen kacarászva tájékoztatott a bodros tarkójú ember legújabb kiszólásáról, amely szerint mindegy, melyik úton megyünk, sőt, ha egy lépést sem mozdulunk állóhelyünkből, akkor is folyamatosan és ingyen utazunk a Nap körül.

Ez jobban hangzott, mint amit én akartam utazás ügyben szövegelni, ezért nem is mondtam semmit.

12