Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Szerezzük vissza a szavakat. Beszélgetés Kelemen Lajossal
minánsabbak a drámai illetve epikus elemek. A félreértés elkerülése végett: nem számarányokról beszélek, hanem hangsúlyokról. Itt a Függelékben adunk egy bő lajstromot Erzsi kritikusairól, és Erzsi eddig megjelent műveinek jegyzékét is az olvasó elé tárjuk. Csöppet sem mellékes ugyanakkor, hogy a kötet viszonylag sok fotót szándékozik közölni. A képek adott helyen beszédesebbek a szavaknál, megvan az a varázsuk, hogy fel tudják emelni a hangot ott, ahol a mondat esetleg elejti. A kép, tudjuk, minden más jelhez képest direktebb; arról nem is szólva, hogy itt egy szép emberről regélnek. B. P.: Végül tudsz már valamit mondani a munkádról mint könyvtárgyról? K. L.: Erről egy céhbabona miatt előre nem akarnék beszélni. Bízom Istenben, és amint mondani szokás, igyekszem szárazán tartani a puskaport. Amennyiben úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném: talán Erzsi augusztusi születésnapján letehetjük a könyvet az ünnepelt asztalára. A legcsekélyebb szentimentalizmus és túlzás nélkül, de nem szabódva annak kijelentésétől, hogy egy igencsak jelentős költői életmű előtt hódolunk. Ha már a kor csupa véglet és körúlbelüliség, mi ne köntörfalazzunk. Erzsi komoly, tekintélyes, új-szemű költője irodalmunknak. Mondjuk ki ezt nyugodtan. Különben is, mi más lenne a dolgunk, mint visszaszerezni a szavakat. Számunkra a nyelv behatárolt világából éppen a nyelven át vezet az út az ember (nyomorúságos vagy kimeríthetetlen) lényege felé. Lakitelek, 1979 97
