Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - "minden amit ír olyan, mintha ő írta volna". Alexa Károly és Bokányi Péter beszélgetése Tóth Erzsébet munkáiról
törlik a krétaport a lopott orgonák” - hát így... A metaforák robbanva, felszisszenve, sóhajtva viszik előre a verset, és hol elmorzsolt anekdoták, hol ítélkező gnómák, rövidre záródott aforizmák, hol meg hatalmas távlatokat összevonó hasonlatok emelik föl a prózai mondatokat. És változtatják verssé azt, ami ezek nélkül a mindennapok csöndes történeteinek-történéseinek prózai meséi volnának. B. P. Igen, nagyjából ezekben ragadható meg talán - legalábbis egy pillanatra, hogy aztán újra elbizonytalanodjunk - Tóth Erzsébet költészetének néhány karakterisztikus vonása, „az ősz belülről támad a lélekben / a gyomorszájban alszom nappal / ha éjjel aludni félek nappal se vagyok biztonságban / belenéznek a seggem lyukába akár a való / világban / tartsák meg maguknak az ostoba szeles saras / tavaszukat a virágokat” - szól a Kőrózsa egy részlete, annak a ciklusnak/kötetnek, amelyről korábban éppen azt állítottam, e nélkül a versnyelv nélkül aligha lenne több, mint egy rettenetes sors meséje. így viszont a „lélekben, gyomorszájban támadó ősz” képével például az idézett szövegben már más regiszterekbe emelkedik: verssé, költészetté válik - a keserű sors elmondása pedig irodalommá. A. K. Ha ezeknek a kiragadott verselemeknek a „szóanyagát” figyelmesen végignézzük és hozzájuk vesszük a versek és kötetek címeit is, kirajzolódik előttünk maga a költői világkép - ha halványan is. A Nap, a hang, az évszakok, a test tájai („Szívhang”), virágok, a lánc, a színek, egy-egy váratlanul felbukkanó szó, gyermekkori látványok, az angyal, a szerelem villanásai (utólag, távolodva), és sorolhatnánk. Mindezt úgy fogalmaznám meg, hogy a világ érzéki - mije is ? - nem bekebelezése, hanem tudomásul vétele. A szerelem a versben pl. nem életrajzi esemény, hanem „csak” a testi jelenlét, ami vállaltan „természetes” és ugyanakkor elvontan „természeti”. Tehát a verset létrehívó ihlet és intellektus dolga a folyamatos és permanens életrekonstrukció (akkor is, ha több éven át nem íródik vers): a múlt állandóan építi a jelent, kint is, meg bent is, állandó közöttük a motivikus kapcsolat, és a jelen állandóan újraírja a múltat, a hallgatag jövőre mit sem adva. B. P. A Kőrózsa versnyelve szintúgy a világ tudomásulvételét jelzi: a maga nyersességében, nyelv alattiságában sokhelyütt. A kötetben kirajzolódó élet elmondása csak így lehet hitelessé - s, ahogy fentebb mondtam, éppen abban áll a nagyszerűsége, ahogy ebből az elmondott életből ezen a nyelven képes irodalommá lenni. S még egyszer a nemzedékiségről: valóban, ahogy mondtad, Tóth Erzsébet pályakezdetén - meg később is - elmaradtak az ilyen-amolyan, a nemzedékére jellemző kísérletek, megmaradtak viszont a csak rá jellemző kísérletek. A Kőrózsa kísérlete például, hogy lehet-e, s miként lehet két monológot egy verssé építeni úgy, hogy az egymás mellé rendelt szövegeknek időnként vannak közös mondatai is. A kísérlet eredménye egy különleges versépítmény lett: az olvasót magát is kísérletezésre szólítja, lépten-nyomon kísért, hogy ne külön olvassuk a szövegeket, hanem egy vers82
