Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 6-7. szám - Tóth Erzsébet: Kőrózsa
angyalpor béla bácsi cukrászdájában angyalporral sütnek / tavaszra kimegyek innen de az nagyon sokba kerül csak megszervezni / külföldre megyek elfelejtek is az életedbe kerülhet picinyem / mindenkit és mindent csak téged látogatlak imádkozzál hogy maradj még egy kicsit / meg egyszer és utoljára megnézem ki ne vigyenek innen / hol laksz hol vannak a magyarverések élsz-e még van-e mert akkor véged visszakerülsz az utcára / családod fiad vagy lányod majd az ordasok közé / leesik az állad mert megváltozom szép leszek hosszú hajú nem olyannak nézlek mint akit tárt karokkal / barna bőrű nem ilyen vár anyuci vagy ha igen annál rosszabb / penészvirág olvasott leszek belém mihez kezd veled úgy nézem ráadásul / szeretsz elcsábítjuk egymást félnótás vagy nem fogod fel a helyzetedet / addig is várlak amikor felkap a szél mint egy falevelet / a börtönkórházba vittek a szívem a hidd el nekem te itt vagy biztonságban / torkomban dobogott annyira féltem túl jó vagy nekik naiv és ártatlan hiába mocskos a szád / nehogy véletlen azt se tudod mit beszélsz angyalom / megláss hogy is láthattál volna te de szíved hercegnő az nincsen / messze vagy túl az országhatáron a kokain felzabálta a szívedet / de már megszoktam a cellát megmérgezte a lelked szétroncsolta az agyad / és amikor vittek nagyon mire gondolnál először ha kijutnál innen / féltem hogy rám teszik a részvétlátogatások után ha letudtad a szülőket / a bilincset nem szeretném a tartótisztet az orvosokat szegény öcsédet / ha bilincsben látnál az álszent nővéredet elgondolkodnál egy adagon / te bokaláncos lányokhoz ha előbb nem a második délutánon / szoktál nem bilincsesekhez irreális kint esne a hó és vágynál a hóra / volt erről képzelődni de mindig várlak tudok olyanról is akit már délután visszahoztak / akkor is ha beszélőre egy napot nem tudott kint elviselni / megyek szinte látom hogy ott vagy jó magaviselet miatt kiengedték / egy másik elítéltnél és rám nézel de kint nem találta a szobáját / mosolyogsz rám a rácsokon át tyúkokat tenyésztettek benne a kedves szülei / szeretem néha a napfényt hidd el nekem a kinti életet ügyesebben kell megszervezni / játszik a falon mint egy szökést / különböző mintákat ad ki délutánonként ha nem esik könnyebb megszökni innen / ezzel telik az idő máskor egész nap este van mint odakint folytatni az életet / nemsokára már lehet érezni a hószagot ahogy kintről behozzák csizmájukon a börtönőrök a lucsokkal együtt 14
