Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Alexa Károly: Tormay Cécile portréja alatt
pontja alá tartozó (esztétikai) értékeket” Azután - átfutva a előadás kezdő lapjait - ilyen mondatokkal, ilyen definíciós bővítményekkel találkozunk: „... az irodalmi jelenségeket tekintve az ’ízlés’ mögött állandóan ott vannak más nagy érték-kategóriák bírái afelfogó lélekben: az igazé a józan ész, az erkölcsié a lelkiismeret.Vagy: „Lehet... olyan (ízlés), amely még a magajogos területén is majorizáltatni engedi magát... (a) vallási, politikai, társadalmi konvencióktólLentebb: „Az egyéni ízlés bírálata alá esik mások ízlése is. Ha a különféle egyéni ízlések súrlódása egy átlagban egyenlítődik ki, többé- kevésbé közízlés létesül, ha ne, ízlés-zavar állandósul.” És: „írók és olvasók ízlése amazok müvei által lép egymással érintkezésbe, súrlódásba, harcba. Erős új egyéniség egyszer meglep, visszahatást kelt, majd terjeszkedik, hódít, s átformálja a közízlést; másszor hosszan, századokon át is élvezetien marad. ” S végül: „Ritkán fordul elő ízlésváltozás, mely csak formai lenne, sőt többnyire világnézeti, gondolkodásbeli változásokkal karöltve lép fel.” II. Bő egy hónappal a Tormay-konferencia után próbálom rekonstruálni azt, ami ott elhangzott, kibővítve természetesen néhány olyan részlettel, aminek elmondására akkor nem volt mód. 2012. május 22-e van ma. Nincs már egy hét pünkösd hétfőjéig. Ez azért fontos irodalom- és kultusztörténeti dátum, mert ezen a napon akarják szülőföldjén végső nyugalomba helyezni Nyírő Józsefet. Hetek óta folyik a huzakodás az újratemetés magyar(honi) és székely(földi) előkészítői, valamint a székelyudvarhelyi RMDSZ-es vezetéssel - praktikusan - szövetkező román nacionalista végrehajtó hatalom között. Napi hír az is, hogy horogkeresztet pingáltak Wass Albert debreceni szobrára, és ha visszaemlékezünk a szobor avatása körül keltett botrányra annak idején, feltételezhetjük, hogy magyarhoni libertínusok fogták a pemzlit. A napokban leöntötték vörös festékkel Tormay Cécile emléktábláját józsefvárosi lakóházának falán. Egyes sajtóorgánumok úgy beszélnek az írónő leszbikusságáról, mint bevégzett és bizonyított tényről, némi pikantéria többletet jelent, hogy olyasféle orgánumok ezek, amelyeknek vezérelve a „másságok” kultusza a szélső perverziókig. Továbbá: azonosíthatatlan „irodalomtanár szervezetek” tiltakoznak az ellen, hogy Wass Albertet a Nemzeti Alaptanterv megemlíteni óhajtja. És annak a korszaknak a névadója, amikor a nevezettek java műveiket megírták, szintén emlékgyalázás áldozata lett: a Kereki községben 72 év után felavatott egészalakos Horthy-szobrot mocskolta be egy önmutogató elmebeteg a szélsőbaloldal legmélyebb bugyrából. Mi hozza mindezeket a tényeket, és azokon belül az áldozatokat és a bűnelkövetőket külön-külön egy nevezőre ? Az utóbbiakra csak futólag tekintve, nyugtázhatjuk, hogy újra egymásra találtak azok, akik oly szívesen alkotnak koalíciót, ha érdekeiket sérelmezni vélik a „nemzeti”, a „jobb”, a „konzervatív” oldalról. Nemzetközi koalíció ez, s mint ilyen legalább is a XIX-XX. század fordulója óta mérgezi a magyar nemzeti érdekeket, érzelmeket, értékeket. Lehet, hogy vannak, akik megrökönyödnek ezen a „stílustalanságon”: direkt politizálás, sőt napi politikai botrányelemek egy irodalomtörténeti célzatú dolgozatban. Pedig ez a kettősség éppen, hogy a kultuszképződés legújabb idejének „természetét”, 68
