Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 5. szám - Sarusi Mihály: Áruló. Áruló! Áruló? "Áruló"
megkapta. A kézszorítást mellé. A könyveit szinte stencil minőségben tudta kierőszakolni. Segített Bandi akkor is, amikor már együtt szervezték a Zarándi Nemzeti Kört. Pedig rámenős volt. Kérlelhetetlenül harcos. Amikor másról, másvalaki érdeksérelméről volt szó. Tehetetlen vagy - kapta meg nem egyszer az asszonyától. Kati, Kati. Hogy lehetett volna más, ha a maga érdekében kellett volna lépnie. Azt mondta, vagy kellek, vagy nem. Nem kellett. Most mennyien! Vannak vagy négyszázan. Ha a fele megveszi a könyvét... Temetni könnyű! Élni hagyni. Van, aki tud, van, aki ugatja - ez volt az egyik kedvenc mondása. Hiába tudott. Mindenkinél többet. Máskor így fordította: Az egyik érti, a másik ugatja! írásainak a bírálóira mondta. Az ott, szerintem, a Szolgálat embere volt. Szerv. Milyen szépen nevezték ők maguk magukat. Nem mutattak be bennünket egymásnak! Egymás elől is rejtegettek! Nehogy már kiadjuk a másikat. Véletlen leleplezzük. Egymást is ellenőriztették velük. Persze nem mondták meg, hogy az illető „nekünk” - nekik - dolgozik, de az ember, ha odafigyelt, érthetett a szóból. Azt a ga- najtúró könyvtárost könnyű volt leleplezni. Szerinte a Szolgálat, ha akarta volna, tudta volna, hogy Kocsis Gyuri, vagy ahogy városukban is hívják, Dézsa bácsi rég lelepleződött, hogy az emberek egy szavát sem hiszik el, csak a nagyon butát ugraszt- hatta be. Na, jó, a butácskát, mint amilyen az a kis gyermek-könyvtáros volt, akit miatta rúgtak ki a Bibliájáért. Mert a vallás terjesztését kenték rá, amit azzal bizonyítottak, hogy a házkutatáson pontosan ott találtak rá a Szentírásra, meg még egy-két egyházi kiadványra, énekeskönyvre, ahol a lakás alaprajzában a tégla megjelölte. A fő baj az volt vele, hogy nem tagadta, hisz Istenben. Egy kommunista hogy tehetne ilyet! Mert olybá vették, ha az ember az ő országukban él, az ő hitüket kell kövesse. Az ő országuk... Sosem volt, sosem lesz. Mi meg. Jól megforgatták az embert! Ha nem vigyázott. O vigyázott volna, ha akkor, egyszer, nem néz a pohár fenekére. Csak hát: gyerekfejjel... Soha el nem szólta volna magát! A népművelőkre ez a sors várt abban a világban: vagy elfogadta a szabályokat, vagy odébbállt. Más választás nem volt. Ellenállni lehetetlen. Ellentmondani ? Másnap az utcán találod magad. Utcán, utcán, Matyival ezt tették. Matyi vállalta. Hajói tudom legalább kétszer. Igen, kétszer. Mindkétszer nagyon a padlóra került. Még hogy ő. De a családja! Padlóra került? A napi betevő biztosítása gondot okozott. 14
