Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)

például anyám idősebb húgának, Piroska nénémnek, aki egy ideig Blum doktor úrék- nál is szolgált. Akkor még nagy újdonságnak számító Röntgen készüléke volt a doktornak és szekérsor állott a kapuja előtt, mert a szomszéd falvakból is hoztak betegeket. Sok pénzt vittek neki. A cselédnek huszonegy pengő volt ott a havi keresete. Zsidó származásnak mondták Blum doktor feleségét, de a cselédek áradoztak róla. Onnani cseléd mind úgy járkált az utcán, akár a páva. Piroska nénémről is mondták irigyei.

Hát őt aztán csakugyan valósággal kistafírozta bőkezű gazdasszonya! Nyílott a legények szeme és hamar férjhez is ment a legtöbbet ígérőhöz, vagyis a legígéretesebbhez.

Még mélyebben ismert volt előttem anyám esete, amit sokszor felemlegettek otthon is, a rokonságban is. Akadt, aki szerint azáltal szabadult a rabságból, hogy szolgának állott.

Hallottam róla, hogy Ágnest szinte rábeszélte nagyapánk az urakhoz szegődésre, mert gyenge testét féltette a paraszti munkától. Súlyosan haragudott, amiért előző nyáron, az ő tudta nélkül cséplőgéphez állott be Ágnes, félrészes törekkaparónak. Egyik legundorítóbb és az egészségre legveszélyesebb munkakör, de vállalta, mert kellett a munkabér, egy pár cipő ára.

Sok irányból közelíthető história. Csakugyan lehetett volna nekem is véleményem. Ráadásul én akkor már a legmagasabb szinteken fogalmazott nézeteket is megismerhettem a paraszti létezésmódról a Dorogi tanító úrnál olvasott könyvekből.

Beszélgetések formájában is segített az eligazodásban a tanító úr.

79.

Kiderítettük, hogy Püspökladányban a legalacsonyabb rangúnak ítélt cigányok fölött helyezkedtek el azok, akiknek napi gond volt ajóllakás. Koldusok, testi fogyatékosok, magányossá lett öregek. Szerencse érte köztük azt, aki csősz lehetett valamelyik határrészen, vagy megfogadták községi csürhésnek, csordásnak, gulyásnak, kondásnak. Volt ilyen illető a rokonságomban is.

S ezek fölött éltek a mindenfajta mezőgazdasági cselédek. Hatalmas tábor volt ez Püspökladányban és rétegekre bomlott. A leginkább kisemmizhetők voltak, akik parasztgazdáknál szolgáltak, mert semmilyen jogi védelmük nem volt. Itt nyerhetett szomorú egzisztenciát a mezőgazdasági gyermekmunka is. Voltak osztálytársaim az elemiben, akiknek a lába szára csíkos volt időnként a gazda ostorszíjától.

A módos gazdáknál szolgálókkal szemben kicsivel jobb anyagi, jogi körülmények között élt az uradalmi cselédség, megint csak hierarchikusan tagozódva. Uradalmi cseléd volt, aki reggeltől estig beleszakadt a munkába, meg az is, aki zsinóros ruhában, parádés kocsisként feszített a bakon. Nagymamám apja volt ilyen poszton a Kerektiszta nevű uradalomban.

„Rang”- ban következett a mindenfajta mezőgazdasági bérmunkások hada, amely szintén rétegekből rakódott össze. Ide tartoztak a summások, részes aratók, napszámosok, kubikusok, krampácsolók, alkalmi munkások a fatelítő-telepen.

84