Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 15.)
] CSÁK GYULA Háttér (ÖNÉLETRAIZI RÉSZLET 15.) 75- Blagodarja. Dovizsdane. Búcsúztam a fiúktól, miután visszakísértek a kocsmából a szállodába. A portással is szót értettem. A szobakulcs és egy nekem címzett boríték átvétele alkalmával papírokat, meg írószerszámot kértem és kaptam tőle. Tettvágytól feszülten kapaszkodtam fel a vastag szőnyeggel borított lépcsőkön, és tágas szobámba robbanva ledobtam a holmit az asztalra, magamat egy székre, hogy azonnal nekilássak és formába öntsem holnapi beszédemet. „Állványra a vázat, fel rá a gipszet, azután bele a lelket” - magyarázta szobrász barátom az ő alkotómunkája menetét. Elégedetten tekintettem az előttem halmozódó cédulákra. Azokat a közéleti-politikai tényeket tartalmazták jelzésszerűen, amelyeket a kocsmaasztal sarkánál kuporogva róttam rájuk az imént, emlékezetből. Az én esetemben ezek adják a vázat, amelyre - mint a szobrász a gipszet -, felrakom a járulékos gondolatokból gyúrt építőformát. Végül saját lelkemet lehelem belé! Inspirált a feladat. Összedörzsöltem a tenyeremet. Szinte ölébe ölelt az öblös karosszék, amibe beleültem. S ülhettem volna másikba is, mert hat hasonló díszlett az asztal körül. Alákukucskáltam ennek a méltóságos asztalnak és négy faragott, vastag lába közül az egyiket zavartan megtapintottam. Arra gondoltam tisztelettel, hogy ez - talán - nemes fa. Hallottam valahol, hogy a ciprus a világ legszívósabb fája. Ez lehet az ? Nem valószínű, mert bizonyosan drága lenne ahhoz, hogy Burgaszban egy szállodai szobát bútorozzanak be vele. „Ámde annak a híján is mesés ez a bútorzat” - hordtam körbe a szememet. Az ötlött eszembe, hogy Eötvös Öcsiék bútora hasonlított ehhez, Püspökladányban. Miből készült az övéké? Az sem lehetett puhafa! Ügyvéd volt Öcsi apukája és jómódban éltek. Anyám legidősebb húga, Piroska néném cselédkedett náluk tizenöt évesen, még abban az időben, amikor pelenkázni kellett Öcsit, és pesztrálni egy évvel idősebb nővérét. Amúgy jó hely volt az Piroska néném szerint, csak azt nem szerette, hogy énekelnie is kellett a gyerekek altatásakor. Buta kamaszlányként szégyellte a danászást idegenek előtt, vagy efféle. Nagyokat vi- horásztunk, amikor ezt későbben, tizenéves korunkban elmondtam Öcsinek, akinek a rendes keresztneve egyébként Dezső volt. Senki mást nem kereszteltek erre a névre az ismerőseim közül. Eötvös Öcsivel a patikus fia hozott össze. Birtok Öcsinek hívták. Az ő valódi keresztnevét egyáltalán nem tudom. Két évvel idősebb és erősebb is volt nálam, ezért 74
