Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Balogh Robert: Hárompercesek
BALOGH ROBERT Hárompercesek C. E.jeligére Hommage Örkény NEW L. „Aktatáska, nyúl eladó!” Hommage á Pista Immár azt érzem, bármerre is tartok, bármi dolgom is volt eredetileg a Földön, ezután mindig magammal kell cipelnem ezt a... Minek nevezzem? Dolognak? Vagy inkább dögnek? Mert az. Voltaképpen csak egy döglött nyúl. Amióta megláttam ezt a kissé csapzott, félig felpuffadt dögöt, ezt a tetemet, ami korábban talán a mezőszélen nyar- galászott, nőstényekkel üzekedett, s folyton növő fogaival rágcsált a gyepszinten, elméláztam. Mit keres itt, a bevásárlóközponthoz vezető járda melletti füvön? Nem hagyhattam tovább parlagon heverni, hát elébb felszedtem egy eldobott, kissé viseltes bevásárlózacskót, beledugtam, elrejtettem a világ ártó tekintete elől, s hazaindultam vele, de túlságosan közel merészkedtek a környéken kóborló kutyák. Alig tudtam elhessegetni a falkát, bekísértek a lakótelepre, hát felkaptam egy kuka mellé kitett, első látásra épnek tűnő aktatáskát, már nem záródott rendesen a számzár, hát átkötöttem madzaggal, mert minduntalan kinyílt, s alig tudtam elhessegetni a dögszag miatt tovább acsarkodó kutyákat. Jobb ez így, bár nem lett egyértelműen könnyebb a sorsom, de biztosabban cipelem a táskát, mindig találok valamit a kezemben, így végre nem lóbálom az alkarom összevissza, nem fütyörészek zsebre dugott kézzel, mint a régi csövesek a kocsma előtt. Azt hiszem, végre megértettem, miért is hordott minden komoly kvalitásokkal bíró személy aktatáskát. Voltak napjaim, amikor lázadozni mertem a sorsom ellen, nem értettem a szerepem. Még a félhomályban kiosontam az ágyamból, gyorsan magamra kaptam a ruhám, s reggeli nélkül hagytam el a lakást menekülésszerűen, próbáltam otthon felejteni az éjjelre letett nyulat. Mármint az aktatáskát. Boldogan, kettesével szedtem a lépcsőket lefelé a bérház harmadik emeletéről, de amint kiléptem a bejárati kapun, egyből megcsapott a kukák gyomorig ható bűze, vagy felzavartam egy motyorgó hajléktalant, szóval, ha elfelejtettem azt a bizonyos nyulat, ha tudattalanul sem érzékeltem már, elcsendesedett bennem a rám hárult óriási feladat, akkor a bal kezem és a testem közé valami odanyomódott, valami feszíteni kezdett belül, belevágott a hónom alá az aktatáska éles sarka, s felsértette az alkaromat a madzagon a meg-megfeszülő bog. Még fiatalnak éreztem magam, igazán letagadhattam volna még egy tízest, könnyedén vettem az életet, hetente egy alkalommal házaséletet is éltünk a feleségemmel, mit szá(Részletek a 2012-es Ünnepi Könyvhétre megjelenő könyvből) 68
