Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Benkő Krisztián: Propaganda, dokumentarizmus, esztétikum

átélt borzalmák bizonyságául - Tormay hitt Istennek a történelem alakulásában betöltött szerepében. Bár a napló utolsó bejegyzése augusztus 8-ai, a Bujdosó könyv megjelenésekor és így mindenkori olvasója számára a fehér lován a Sátán fölött győzedelmeskedő Megváltó alakja megidézi a Fővezér diadalát, az 1919. november 16- án Budapestre bevonuló Horthy Miklós kormányzót: a Könyv megjelenésének pillanatában már elkezdődött az a jövő, amelyről az elbeszélő a bujdosás borzalmai közepette csak „lázbeteg rémlátás”-sal (297), „őrölő” (237), „félőrült” (238) „sötét, fülledt” (429) várakozással álmodott - „a jövők sötét fátyola” (111) világossággá, a „ködszerűen derengő jövő víziója” (422) valósággá vált. Ahogy Kollarits Krisztina fogalmaz: Tormay „nemcsak megörökítette a kortársak és az utókor számára a forradalmak korát, hanem könyve - Szekfű Gyula Három nemzedéke mellett - a Horthy-rendszer ún. megalapozó mítoszává is vált, vagyis olyan írássá, amely egyértelműen ennek a rendszernek a legitimációját szolgálta”.12

A Jelenések könyvébői - kimondatlanul - átveszi az elbeszélő a kulcs motívumát is: „A szavak kulcsok és felnyitják a sötét földalatti folyosókat, melyek aláaknázzák az országunkat”- írja. - „A szavak kulcsok, ki lehet velük nyitni a jövőt” (149). így a jellegzetesen egyedi tollú atmoszférateremtő a terror valóságossá vált apokaliptikus rémlátomásainak bemutatása során az apostol megbízatásával is azonosul, akit - az újkatolikus Biblia-értelmezés szerint - a történelem középpontjában álló Krisztus szólított föl a látottak följegyzésére: „Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak kulcsa. írd le hát, amit láttál, a jelent és ami ezután történik” (Jel 1.18). A beteljesedő jóslatok, az „[ejlringatást keres[ő] iszonyat” (196) közepette is élő remény a várakozás és bízás ismétlődő kijelentéseivel a szavak per- formatív erejének ad bizonyságot. A ismétlődő szavak úgy válnak a jövő kulcsává, ahogy aJelenésekben „a mélység kútjának kulcsa” (Jel 9.1) az alvilági erőktől a Mennyből alászálló angyal kezébe kerül (Jel 20.1).

A történelem kerekének megfordulását beteljesítő profanizált, evilági Megváltó érkezése mellett a Bujdosó könyv a megfeszített Krisztus alakját választja az oláhok és szlávok mohósága, illetve a kommunisták felelőtlensége következtében megcsonkított Magyarország metaforájául is, melyet legszebben a virágvasárnapi (április 13.) passió-olvasás templomi jelenetében fogalmaz meg:

„És az Ember Fiát elárulják, hogy megfeszítsék...” A sokszor hallott szavak most döngve hullottak a szívemre és világosság lett az értelmükből. És éreztem, hogy ez a Virágvasárnap nem emlékezés, de sötét történés. Új Golgotára indul Krisztus itt a földön. A templomban csak siránkozott tovább a Passió panaszos, ősrégi dallama. (...) Sápadt arccal, szívszaggatóan kiáltották az emberek és abban a pillanatban Krisztus minden ember volt és Krisztus szava minden ember szava lett. Régen elhangzott és mégis ott maradt, mint egy sebesülés (297-298).

Az ebből a metaforából kibontakozó eszmeiséget folytatta, a megváltatlanság (irredentizmus) állapotának helyrehozásán munkálkodott Tormay 1920 utáni közéleti

62