Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Benkő Krisztián: Propaganda, dokumentarizmus, esztétikum

okot adhat a kannibalizmussal való képzettársításra: „Olyan volt a város, mint egy roppant gyomor, amely éveken át bekapott minden galíciai bevándorlót, és most émelyeg. (...) Felböffentek a csatornák” (17). Később ez gondolat a beleket bántó szelek képzetében újra visszatér egy plakátleírásban:

„A falakra idegenszerű nagy plakátok tapadtak. Mint összegomolyodott belek tekeregtek rajtuk a vonalak. Mikor jobban odanéztem, a bélcsavarodások közül ijesztő katonák, tehénszerű, terhes óriásasszonyok, halálfejek, övig mezítelen véres munkások alakja rémlett elő” (304).

Végül a napló utolsó bejegyzésében a városi szóbeszéd a vörös propaganda eszközének újrahasznosítását (recycling) is kilátásba helyezi: készítőikkel „[mjegetetik a falakról lekapart plakátokat” (441) - így emészti föl önmagát a világot elnyelni akaró száj.

A jövőbe látás poétikája (a Megváltó)

A plakátleírások sátáni víziója az 1919. május 1-jei városkép apokaliptikus képiségé- ben teljesedik ki, ahol Tormay az explicit bibliai intertextusokat egy összetett retorikai alakzattal vezeti be:

Egy szörnyű téboly vagy az Apokalipszis félelmes jövendölésének a beteljesülése ? Az öreg Biblia a könyvespolcon fekszik. Évezredes szavak jönnek ki a lapjai közül és szemébe néznek a történéseknek.

„És láttam más vadállatot feljönni a földből. És megtévesztette a földön lakókat a jelekkel... mondván a földön lakóknak, emeljenek bálványképet a vadállatnak,... hogy akik nem imádják a vadállat képét, megölessenek. És megteszi,... hogy senki ne vehessen vagy adhasson, hanem csak aki a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát viseli.

„És láttam egy asszonyt ülni vörös színű vadállaton... És az asszony fel vala öltözve bíborba... és homlokára e név vala írva: Titok... és láttam az asszonyt megrészegedve a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől... És sírnák és jajgatnak fölötte a föld királyai, akik vele paráználkodtak...”

Skarlátba öltözött város, mély bálványképet emeltél a vadállatnak... „hárfások és zenészek és fuvolások szava és a harsona nem hallatszik benned, és semmiféle művészeteknek mestere nem lesz többé benned található, és a malom zörgése nem hallatszik többé benned és a vőlegény és menyasszony szava nem lesz hallható ezentúl benned...”

Ijesztően mered össze a jóslat és a valóság. De néhány lappal odébb eljött a jóslatban fehér lován az, aki fehér gyolcsba öltözött. És a fehér legyőzi a vörös diadalát (338).

A látás képességével ellátott szavak alakzatában a Biblia11 szavaiban leírt alakok kelnek életre, elevenednek meg, hogy az elbeszélő az angyalokat hívja tanúságtételre az

60