Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - H. Hadabás Ildikó versei
s az a zuhogó esőben való néma ülés is, amikor megpróbáltam védett helyre rángatni, az utca padján ülő koldusi létet, azt a megrendítő fájdalmat, amely szelíden rám nézett,- ahogy most, haldokló két szemed - s azt mondta csendesen:- mindegy, hát nem mindegy...? - menjen nyugodtan ...! és én elmentem tehetetlenül, ahogy most tőled is - örökre. Április Felhőkben megbújt április, az idő végtelen titok! vörös vércseppje földre hullt, s megreszkettek a nárciszok napfény-kék lepkeszárnyú ég, áttetsző arcok a szavak, vonásokon árny-puha fény, de jó, hogy megtaláltalak! Nap izzásában pille vágy, ölelésében elveszünk, arany méz csurran le a fán s tapossák hangya életünk áldott idő a lábnyomon, hol szamárháton elhaladt - latrok kezében ostorok és sújtanak, és sújtanak. A stációknál néma csend a kálvária dombokon, selymes az ég, illat a táj, minden új napban irgalom. 27
