Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal

A 20. század - főleg a két világháború közötti, aztán a 45 utáni évek részben po­litikai, részben gazdasági körülményei miatti csend a műtárgyvédelem - különösen a szakrális műtárgyvédelem - nagy lemaradását hozta. Tudomásom szerint e földrajzi területen nem is működött restaurátori műhely. Kivételt képez, Steffek Albin egy­magában, aki azonban csak faliképeket javított. Említettem, hogy az egyházi tulajdonú - főleg oltárképek, kétoldalú zászlóképek restaurálását a Püspökség, legtöbbször a falvak plébánosai rendelték meg. Az anyagi fedezetet a plébánosok a hívek segítségével, perselypénzből, gyakran magánszemélyek jótékony adakozásából teremtették elő. Tudok azonban olyan esetről is, amikor a plébános saját zsebből egyenlítette ki a Képtár számláját. Itt említem - az utókor számára is mondom - azoknak a plébánosoknak a nevét, akik felismerték a pusztuló műkincsek megmentésének fontosságát. A kriptától a to­Az új Jézus Szíve templom 25 alakos képsorából az első három: István, Gizella, Imre ronygombig átkutatott templomok néha évszázados értékeket rejtettek. Dr. Rátkai László jáki esperes igen ritkán előforduló fogadalmi képekkel, portrékkal, oltárké­pekkel keresett fel több mint tíz esetben. Sülé Ferenc, Polgár Béla Rilli László, Dóka Ferenc - legtöbbször Takács László - húsz esetben - dr. Tóth Jenő, Lamatsch Endre ugyancsak többször kért restaurálást. Az egyik leggazdagabb történeti képsor a szom­bathelyi Domonkos templomból (Szent Márton plébánia) került hozzánk Vörös Fe- renctől és Aigner Gézától. Történeti értékű Batthyány Erzsébet életnagyságú - roncs 19

Next

/
Thumbnails
Contents