Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 4. szám - Gál József: Beszélgetés Marosfalvi Antallal
1975-től béreltem a szombathelyi Szűrcsapó utca 24. számú 9 emeletes lakóház tetőterében egy nyugágytárolónak szánt helyiséget műterem céljára. Oda vittem - ismétlem „külső” munkatársként - a képeket tisztítani, restaurálni, keretezni és ha kellett rekonstruálni is. Négy év alatt 54 darab műtárgyat! A Műemlékvédelemnek feltűnt ez a tevékenység. Kaptunk egy szakmai vizsgálatot Petheő Károly, a Nemzeti Galéria főrestaurátora személyében, aki végignézte az 54 műtárgyat. Elégedett volt a látottakkal. Egy képet kérésére elvittem a Nemzeti Galéria műhelyébe, mert állapota miatt csak a vákuumasztalon lehetett dublírozással (újravászonozás) megmenteni. A restaurálásban természetesen én is részt vettem. A vákuumasztalozás megismerése nekem is jót tett, mert útközben a vonaton hazafelé már fölvázoltam a vákuumasztalt, és mire a Képtár műhelye elkészült, azt le is gyártattuk az akkor még létező Élelmiszeripari Gépgyárban. Már látszott a Képtár nyitásának időpontja is, sűrűsödtek a tennivalók. Az intézkedések még Bándi igazgató kezében voltak, hiszen a Képtár szervezetileg 1984-ig a Múzeumhoz tartozott. Engem a leendő Képtár első függetlenített munkatársául Bándi Gábor nevezett ki 1984. január 1-jével. A Képtár első igazgatójának Salamon Nándor művészettörténészt 1984. szeptember 16-án bízták meg. A Képtárhoz kerülésemmel elkezdődött életem legszebb, talán legjelentősebb 14 hónapja - 1985. február 20-áig - a hivatalos megnyitóig. A munkaidő nem 8 óra volt, a szombat nem szabad szombat, hiszen 152 műtárgyat kellett kiállítható állapotba hozni. Természetesen ezek között volt olyan, amelyik 2-3 órányi munkával elkészült, de nagyon sok roncs, piszkos, keretezetlen is, amelyeknek helyreállítása heteket vett igénybe. Az ünnepélyes átadáson ebből a 206 helyreállított műtárgyból választott képanyag fogadta az ünneplő közönséget. Az állandó kiállítás megnyitásával ismét egy új, számomra élvezetes korszak következett. A Savaria Múzeum igen értékes, főleg arcképekből álló gyűjteményt őrzött megfelelő tárolóhelyiség hiányában igencsak rossz körülmények között. A képek jelentős része szinte romos volt. Hogyan, kiktől és mikor kerültek ilyen méltatlan állapotba - most ne vizsgáljuk. A képanyag különleges értéket képvisel, hiszen alispánok, főispánok, más rangos és fontos történelmi személyiségek, a megye és a város életében fontos szerepet betöltő köztisztviselők arcképeiből áll. Kétéves munkával 50 festmény újult meg, amelyből 1987. október l-jén Restaurált képek a Szombathelyi Képtárban címmel kiállítás nyílt. A Múzeumból átvett műtárgyak alkotói között országosan ismert festőművészek is vannak. Néhány név: H. A. Weissenkirchner, Kugler János, Bőhm József, Hanély Antal, Telepy Károly, Lotz Károly, a megyéhez kötődő Czencz János, Erdődy Gyu- láné. Megtalálhatók a szombathelyi festők is, Knebel Riza, Radnóti Kovács Árpád. A gyűjtemény jelentős része arckép, olyan személyiségeké, akik a megye, a város különböző magas rangú hivatalnokai voltak - főispánok, alispánok, politikusok, országgyűlési képviselők, tudósok. Ismét csak néhány nevet említek közülük: Erdődy Sándor, Erdődy György, Bezerédj László, Szenczy Ferenc, Kárpáti Kelemen, Károlyi Antal, Tempel Ferenc, Sigray Antal, Radó Kálmán, Széli Ignác, Békássy István. A res17
