Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Tárnok Zoltán: Az ötödik égtáj
mében az derült ki, hogy mégiscsak van. Mert amikor szegény anyja arra nyitotta ki a szemét, hogy fölé hajol a nővérke, és azt mondja: „Itt a finom reggeli, Pálmai néni!” - első szava mi volt rá? „Néni ám az édes jó anyád!” Vagyis talán nem halandó a mi fajtánk, ahogy azt mondják, hanem valami egyéb, habár éppenséggel nem is halhatatlan? Egyszerre elege lett a nézelődésből, nem akarta már ennél kimerítőbben is hány- torgatni a múltját. Kihúzódni vágyott innen. Kihúzódni, hogy megpihenhessen. Visszarakosgatta a fényképeket a dobozukba, egyenként, szép rendben, a fedelet is rájuk csukta. Jó darabig nem mozdult el onnan, ült csak álmatagon a maga kifészkelt helyén. Végül aztán, nagy sokára, mégiscsak fölserkent, magához tért. S amint ott ültében végigsiklatta tekintetét a szoba tárgyain, sorban a dohányzóasztalon, a heverő sarkán, a fali polc előmeredő tartóvasán, belémart, most először, eddig még nem volt ez soha, hirtelen belémart a felismerés, hogy mi minden van itt körülöttünk, még ezeken Posel Gusztáv: A vasúti pályaudvar kívül is, mennyi szereplő, kellék és játékszer ebben a mi birodalmunkban! S mindez csak arra való, arra lesz jó, hogy a végén legyen mit elvenni tőlünk? Nem lesz többé soha az övé még az az égett szélű fakanál sem, amivel mostanáig az ételeit kavargatta. S a kékről pirosra, pirosról kékre váltható golyóstollának, a rojtozott szegélyű könyvjelzőjének is örökre búcsút mondhat ? De annyi minden van még ezen a jól belakott, tarkabarka szálláshelyünkön! Vannak például gombok is, fülesek és füledének, meztelenek és szövettel bevontak, de van gombokat helyettesítő, mindig úgy megcsodált, okos és ügyes villámzár is. Van aztán nagy pettyes, bolondosán ide-oda pattogó gumilabda, és van ördöglakatnak nevezett bűvös találmány. Van odakint a szabadban lehajló fűszál, amit egyenesre igazít a nap kölcsönfénye. Van alkonyat felé vörösen hunyorgó égalj. Vannak a vízparton tréfás levelibékák, fáradhatatlanul kuruttyolók, 27