Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 4. szám - Czakó Gábor: A fügefa és az ország

Maguk Izrael vezetői mondták ki az ítéletet a választottság korszakának lezárulásáról:

„A gonoszokkal elfog bátini, felelték, és szőlejét más szölömunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.”

Egy sem akadt köztük, aki leborult volna Jézus előtt: Én Uram, én Istenem, vagy legalább elment volna az oltárhoz imádkozni, és az Atya világosságát kérni. Viselkedésük a vallásos hitetlené. A vallásos hitetlen arról ismerszik meg, hogy pontosan ért és ismer minden tanítást, de nem vonatkoztatja önmagára. Ugyanígy gondolkodik a moralista bűnöző is.

Jézus nem adta föl, hiszen az elveszett bárányokért jött! így szólt hozzájuk:

„Sohasem olvastátok az írásban:

A kő, mit az építők megvetettek,

szegletkővé lett.

Az Úr művelte ezeket,

csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett.

Előző nap éppen ennek, a 117. zsoltárnak az ujjongó szavaival üdvözölte Jeruzsálem népe a városba bevonuló Messiást: „Áldott, aki az Úr nevében jön!” (117,26) és hívott mindenkit, a Főtanács tagjait is: „Álljatok be a menetbe, legyen zöld ága kezetekben, / egészen az oltár szarváig!” Azaz eleven emberfonalként kössétek egybe az Üdvözítőt a néppel és az Úrral!

A főpapok, vének és írástudók azonban nem álltak be a menetbe, zöld ágat sem lengettek. A maguk módján hittek ugyan az Úrban, de az ő egyszülött fiában nem, inkább reáipolitikában gondolkodtak. Ahogy Kajafás megfogalmazta: „Nem látjátok át: jobb, hogy egy ember haljon mega népért, mintsem, hogy az egész nép elpusztuljon.” (Jn 11, 50) Milyen okos! A vallásos hitetlen - úgymond - józanul számol. Nem szerelmes Istenbe-emberbe, hanem a nagy eszébe veti bizalmát. Egy darab názáreti ácslegény valóban csekély ár a rómaiak barátságáért: úgysem tudná legyőzni a légiókat. Ezer csodát tett, de egy olyant sem, amivel bárkinek ártott volna!

Az Örök Bíró bizonyára szomorú szívvel hirdette ki az ítéletet. Nem halálról, nem keresztre feszítéséről szólt: „Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát, és olyan nép kapja, mely megtenni gyümölcsét!' A választott nép fája kiszáradt. A Messiás átka csak mintegy jelezte a tényt: a kiszáradás oka benső. Az Úr szigorú döntése így zárult: „Mindaz, aki e köre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.”

Epéldabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó.” (Mt 21, 18-45) Ámde szívük-lelkük rezzenetlen maradt, és Nagypéntek hajnalán meghozták régen eltervezett ítéletüket.

Kajafás tévedett: álmessiások és háborúk következtek, Jeruzsálem és zsidó önigazgatás megsemmisült, a nép részint szétszóródott, részint elpusztult.

Most derül ki a fügefa megátkozásának oka! A fügefa, azaz Izrael megteremte az Üdvözítőt, de nem fogadta el. Jézus helyett nem születik másik Messiás, nem lesz pótmegváltás. Az üdvösség immár mindenkié.

Istenben hinni annyit tesz, mint igaznak lenni, szabadnak és nem félni.

5