Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen

RGY: A kapcsolatok feltárása komoly tanulmányt igényelne. Ennek egyik rétege életrajzi jellegű. Találkozásaikról visszaemlékezések szólnak. Weöres is felidézte, Károlyi Amy is lejegyzett belőlük. Aztán ott vannak a levelek, amelyek a szombathelyi folyóiratban, az Életünk ben megjelentek. Külön fejezet a Baumgarten-díjak kérdése; úgy emlékszem, nemzedékéből ő kapta meg leghamarabb. Ebből a pénzből utazhatott Norvégiába és Indiába. Ami nagyon fontos; ott van Halász Gábor írása a harmadik nemzedék költőiről, amelyet Babits megglosszázott. Ez a megglosszázás nagyon hasonlít arra, ami A Holnapiul és Babitsosai történt.

LP; Mint egy irodalmi staféta. Kemény Simon kritikáját Osvát szerkesztői jegyzettel egészítette ki.

RGY: Igen-igen. Akkor Osvát Babits értékeiről írta meg különvéleményét. Babits pedig hasonló módon jegyezte meg, hogy Weörestől sokat várhatunk. Bizonyos konkrétumokról sajnos nem tudunk.

LP: Arra gondol, hogy Babitsnak Weöreshez írt levelei elvesztek?

RGY: Arra is. A levelekből talán kiderülne, milyen költőket, írókat ajánlott figyelmébe. Mit gondolhatott egyes verseiről, köteteiről? Ami tény: Babits glosszája egyfelől jóslat, amelyet igazolt az idő és elsősorban Weöres Sándor maga, másfelől a költői fogékonyság, hozzáértés példája. Nem a jelenről adott kritikai értékelést, hanem egy huszonéves költő jövőjéről. Fölismerte, előlegezte.

Kétségtelen, hogy Weöres Sándor pályája Babits és Füst Milán poétikájának jegyében indult. Ez természetesen nem zár ki más hatásokat. Babits költészetét részben abból lehet megérteni, hogy őt a megismerés filozófiai éhsége ösztönözte. Eredetileg filozófusnak készült. Egész költészetét áthatja a filozófiai problémák fölvetése és megélése. Babits közvetlen tanítványának Szabó Lőrincet tekinthetjük. A bölcseleti útkeresést megtanulta tőle. Nem azokhoz a filozófiai kútfőkhöz folyamodott, persze, okosan, mint akiknek a tanai Babits költészetében áttételesen élnek (kezdetben William James, aztán Bergson), hanem Bertrand Russellhez és a távol-keleti gondolkodáshoz, költészethez. Weöres Sándorra elsősorban alighanem szerkesztésmódjával hatott Babits. Olykor versbeszédével. És persze mindazzal, ami a Magyar Csillagban megjelent emlékezésében olvasható. Példaként a helyzetverseket, drámai monológokat említem: a korai időszakból az Alt-Wien ábrándot, az Ophelia énekét, a Simon mágus beszédét, A kísértet dalát.

Weöresnek van olyan indíttatása is, amelyik Babitsnál nem fordult elő, nem is fordulhatott elő. Ö ugyanis fiatal korától fogva zenei, ritmikai képletekre írt verseket. Kodállyal való kapcsolata közismert. Leveleiben Babitsnak, Kosztolányinak is beszámolt ritmuspróbáiról. Ehhez nekem azért nincs fogódzóm, mert éppen olyan botfülű vagyok, ha egyáltalán szabad a nevemet együtt emlegetnem Babitséval, mint ő. Nincs is zenei műveltségem, Babitsnak sem volt. Weöres költészetének zeneiségében nem tudtam eléggé elmélyedni. Ezt az alkati hiányt Hajdú András alapos tanulmányából pótolhattam némiképp. Végül nem akarom elhallgatni azt sem, hogy Weöresnek voltak bíráló megjegyzései is Babitsról. Például nagy háborúellenes verseit afféle kötelező politikai, morális állásfoglalásnak tartotta. Költői értéküket nem becsülte rangjukhoz méltóan.

161