Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Lőcsei Péter: Ugyanarról másképpen

Shakespeare-ünk van. Erre gondolhatott Kardos Tibor és Weöres Sándor. Attól, hogy újra megpróbálják, Babits eredményei nem csökkennek. A Nyugat stílusújításainak egy részét már modorosnak érezzük. Gondolj csak Balázs Béla írásaira! Akár A kékszakállú herceg várának prológusára: „urak, asszonyságok..." és a többi. Az szerintem nyafka, modoros szöveg. Persze Ady, Kosztolányi, a legnagyobbak kiléptek ebből. Babits is. O nem modoros, de Színjátékán nyomot hagyott az idő, változott a korízlés. Mivel a Sándor fordította öt éneket nem lehetett akármilyen helyen, mondjuk egy élő irodalmi folyóiratban elhelyezni, Kardos Tibor az Akadémia összehasonlító filológiai szaklapjában adta ki. Lelkes előszóval vezette be. Azt hiszem, ott fogalmazta meg, hogy Weöres Sándor már a munka elején ismerte úgy az olasz nyelvet, mint Babits az Inferno végén. Az, hogy Babits az első világháború alatt végigszótározta Dantét, egyedülálló erkölcsi tett volt. Miközben az ország háborúzott, Itália legnagyobb költőjét fordította magyarra. Sándornak könnyebb dolga volt, mert Kardos Tibortól a nyersfordítás mellett alapos filológiai magyarázatokat kapott. Ezzel a segítséggel alighanem mélyebbre tekinthetett Dante világába, mint elődei.

Megpróbálok néhány részletet felidézni. Az első ének emberpróbáló feladatát Babits gyönyörűen fordította: ,Az emberélet útjának felén /egy nagy sötétlő erdőbe jutottam..." Weöres megsejtette (önállóan-e vagy Kardos sugallatára, ma már eldönthetetlen), és érzékeltette, hogy itt nem csupán eltévedésről, hanem eszméiké - désről, ráeszmélésről van szó. Dante azt mondja: Nelmezzo delcammin di nostra vita /Mi ritrovaiper una selva oscura, / Chéla diritta via era smarrita... Mi ritrovai... Babits szó szerint fordította: találtam magam, sötétlő erdőbe jutottam... Weöresnél ez így szól, talán nem szó szerint mondom mindenhol: Az élet útjánakfelére érve /homályos erdőben eszméltem magamra.... Egy sötét erdőben eszméltem magamra. Ez a ráeszmélés nagyon megragadott. Firenzében sok olasz filológussal, dantológussal találkoztam. Módomban volt megkérdezni tőlük, hogy milyen jelentésárnyalatai vannak a Corn- media kezdő sorainak. Többnyire a babitsi értelmezést említették. Végignéztük a nagy olasz szótárakat, vajon szerepel-e bennük az eszmélés, ráeszmélés? És bizony ez a - szerintem mélyebb - jelentés is ott volt.

Aki elolvassa az ötödik éneket, az láthatja, hogy Weöres Sándor milyen nyelvi leleménnyel fordította a szerelem áldozatairól szóló részt. Szerencsére idáig még eljutott, ez is megjelent. Ahol a sok madár sikoltása, keserves éneke hangzik: „Mint seregélyrajt repíti szárnya... hidegben szétterült sűrű csapatbanKésőbb pedig: „Mint síró dar vak légben menetelnek, hosszú gyöngysorbafűzve magasban../ A torzóból is sejthetjük, hogy milyen arányú mű születhetett volna. Kardos Tiborra visszatérve, őt ritka szellemként tisztelem: Dömötör Teklával megszerkesztette a Régi magyar drámai emlékek két lenyűgöző kötetét. Emlékszem, egészen alpári támadást is kaptak érte. Az egyik bírálat annyira felháborított, hogy válaszoltam, próbáltam védeni őket. Élő humanizmus című könyvében szép tanulmányai vannak Dantéról, Mátyásról, Janus Pannoniusról. És nem utolsósorban Weöres Sándorról.

LP: Kardos Weöresen kívül mással nem próbálkozott?

HM: Dantéval? Nem, dehogy! Értsd meg: ő nem egyszerűen új magyar Dantét szeretett volna! Nem csupán azt, hogy Szász Károly és Babits után legyen egy harmadik.

154