Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Saáry Éva: Emlékeztető
2006-ban József Attila-díjat, 2007-ben Balassi Bálint-emlékkardot kapott. Mindez nagyon rendben van, hiszen kétségtelenül nagy tehetség volt. De vajon, más jelentős költőink miért nem kapnak semmit ? Fáy Ferenc, Csiky Ágnes Mária, Elekes Attila, Tűz Tamás, Horváth Elemér, Mózsi Ferne, Lökkös Antal, Tunyogi Csapó Gábor (ezek is csak kiragadott nevek) semmit sem érdemelnek? A rendszerváltás után, egy rövid ideig úgy tűnt, hogy a határokon túli irodalmak minden nehézség nélkül integrálódni tudnak a hazaiba, csupán a tehetség és nem a lakóhely számít. A két világháború között ez így is történt. Molnár Ferencnek, Tamási Áronnak senki sem vetette a szemére, hogy nem pesti polgár. Z. L., akivel könyvéről kéretlenül írt recenzióm kapcsán ismerkedtem össze, két új hetilapot (Extra Vasárnap, majd Mérték) indított, s engem is meghívott munkatársnak. Egy kellemes ebéd keretében, fehér asztal mellett állapodtunk meg (ez lehetett régen a szokás). írtam is nekik két-három karcolatot, melyek honoráriumát az Artisjus minden további nélkül kifizette. Aztán brutálisan megváltozott a helyzet. A hazai és a nyugati irodalmi körök között szakadás, sőt szinte ellenséges viszony keletkezett. Na, nem éppen Z. L.-re gondolok, de O is számot vetett az új helyzettel. Teljesen visszavonult a szekesztői, kiadói tevékenységtől (a fent említett lapok is megszűntek). Azóta, az elszakított területekről érkezőket még időnként, nagykegyesen figyelembe veszik, de a nyugatiak számára (egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve) nincs hely. Könyveinket, ha megjelennek is, nem reklámozzák, és nem is kerülnek az olvasóközönség elé. Az elvétve napvilágot látó cikkekért pedig külföldinek (akinek nincsen „adószáma”) fizetni sem igen tudnak. Reménytelen a helyzet! Talán még ide kívánkozik (gondolom, kevesen tudnak róla), hogy a nagy kanadai sajtómágnás, Vörösváry István, a Kanadai Magyarság főszerkesztője, 1992-ben azért utazott Budapestre, hogy megvásárolja a Szépirodalmi Kiadót. Az volt az elképzelése, hogy hazai és nyugati magyar könyveket párhuzamosan fog megjelentetni. Persze, az üzlet nem sikerült. Nem is annyira anyagi, mint elvi okokból. Otthon nem rokonszenveznek a nyugatiakkal, leírták őket. Az országnak nincsen szüksége rájuk. 149
