Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 1. szám - Gál József: "Szombathely, a mi városunk"
Ti nem csak Szombathelyen élő polgárok, hanem ennek formálói is vagytok. Mitjelent nektek e város, amely életművetek legfontosabb gyűjtőhelye lett ? H. J. Szombathelyt mindig tágabb otthonomnak éltem meg. 1942-ben 6 évesen, apámmal és öcsémmel egy hetet Budapesten városnézéssel töltöttünk el. Tudták, hogy a fővárost hamarosan bombázni fogják, szerették volna, ha kisgyerekként is, még teljes szépségében lássuk. Már ekkor tudatosult bennem, hogy Szombathely szép, de vannak még szebb és nagyobb városok, ahol a hatalmas folyam hátán hajók úsznak, a villamosok kettesével, hármasával dupla sínpáron közlekednek, ahol több vasútállomás is van, és itt a vasúti kocsikba hatalmas tető alatt lehet beszállni. Egy vágy keletkezett bennem, hogy szülővárosomat fokról fokra nagyobbnak, gazdagabbnak láthassam. Aztán megadatott, hogy építészként alkotó életet élhettem, ezért hálás vagyok a családomnak és a sorsomnak. Az élet több szükséges feladatot és okos embert engedett a közelembe, mint oktalant. A feladatoknak általában kedvemre tudtam megfelelni és talán a jó embereknek sem okoztam csalódást. Szerencsétlen földünk jelenleg öngyilkossága felé tart, mivel eddig még nem adóztatták meg a reményt, hát reménykedem, hogy nem csak az egyik unokámból lehet majd építész, hanem az ő unokájából is. M. L. Már a szakma választásánál az volt a célom, hogy tervező építész legyek, ceruzával a kezemben. Úgy éreztem ahhoz értek, azt szeretem csinálni. Sajnos néha ennél többre vittem, de a tervezést sose adtam fel. Nem Szombathelyen születtem, igazán semmi sem kötött Szombathelyhez. Amiért mégis ezt a várost választottam az, hogy úgy éreztem, itt szívesen fogadnak, szükség van arra a munkára, amire készültem. Akkor szervezték a megyei tervezőirodát, amikor utolsó éves egyetemista voltam. Iszak Gábor akkori igazgató többünket megkeresett és állást ajánlott Szombathelyen. Gonda György megyei tanácselnök is fogadott bennünket, a megye várható fejlődéséről beszélt és azt kérte tőlünk, hogy vegyünk részt ebben a munkában. Olyan emberi hangot ütött meg, amihez Budapesten nem szoktunk hozzá. Az elmúlt évtizedekben Szombathely dinamikusan fejlődött, szép és nagy tervezési feladatokat kaptam, nem volt okom döntésemet megbánni. Ma már született szombathelyinek érzem magam. Legfeljebb azon aggódom, hogy Szombathely megmarad-e olyan vonzó városnak, mint amelyik ide csábított. 2011. február 14. 23
