Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 2-3. szám - Ölbei Lívia: A szerkezet szépsége

tojevszkij - talán kevésbé ismert - Szelíd teremtés (Krotkaja) című elbeszélésének- kisregényének erőteljes jelenlétét A gyertyák csonkig égnek szerkezetében, probléma-, alak-, motívum- és viszonyrendszerében (házasság, szerelem, birtoklás, a személyiség határai stb.), a benne végigkísért eszmélési, önmegértési kísérletben-folyamatban; vagy Tolsztoj Anna Kareninájának hatásait a Válás Budán regényben (problémafelvetés, motívumrendszer stb.). A világegész közelgő széthullását a 19. századi európai irodalomban elsőként megsejtő, test-lélek, egyén-közösség, „föld-ég” fölbomló harmóniáját elsőként regisztráló (és a bajra gyógyírt kereső) „nagy orosz klasszikusok” örökségében az európai műveltséget mintegy védőpajzsként magára öltő Márai az őt mélyen foglalkoztató eleven dilemmákra ismerhetett.

A törések és szakadások jelentőségét a monográfia - nem a regények megjelenésének, megszületésének kronológiáját követő - szerkezete is finoman érzékelteti. „Mindhárom regényben alapvető, bár különböző mértékben kibontott probléma a szerelem és a civilizáció kölcsönös összefüggése. A gyertyák...-ban a házasság felbomlása és a két barát beszélgetése a Monarchia szétesésének időszakát öleli fel, a Válás... cselekménye a II. világháborút megelőző években játszódik, Z. története pedig magával a háborúval fut párhuzamosan”, olvasható az Összegzésben, amely az intertex- tualitás, a „tömbpoétika” (a három regényt összefűző tematikus és más kapcsolatok, vonatkozások rendszere) és a dialógus (mint műfajteremtő erő) köré csoportosítja a kötet eredményeit, következtetéseit. Ezek közül most már említsünk meg csak egyet - amennyiben A gyertyák csonkig égnek-elemzés sűrű szövetéből egyetlen szál kihúzható és fölmutatható. A sommás ítélet szerint banális történetként számon tartott Márai-regényben Szabó Tünde a bibliai (Káin és Ábel) és a görög mitológiai (Castor és Pollux) utalások nyomán - egyre mélyebbre hatolva a „múltnak kútjában” - még egy testvérmítosz eleven jelenlétét fedezi fel: a nem csak a magyar folklórhagyományban ismeretes csodafiúszarvas történetét. Vagyis a közös kulturális emlékezet olyan ősi rétegét tapintja ki a Márai-szövegben, amelynek hatásmechanizmusa nem tudatosul a mai olvasóban, viszont nyilvánvalóan „megérzi” az elementáris vonzást. (Ezt a problémát gondolja aztán tovább a 2010 októberében a NymE Savaria Egyetemi Központban megrendezett centenáriumi Márai-konferencián elhangzott Szabó Tünde-előadás, amely a freudi - jungi hatások feltárásával, „Totem és tabu” címmel A gyertyák...- ban fellelhető archetipikus, a kollektív tudattalanra mutató elemek rendszerét rajzolja meg.)

És aki még ezek után is ellenáll - ha másnak nem, akkor a sokat dicsért-kárhoz- tatott „dallamos Márai-hangnak”, előbb-utóbb úgyis meg kell adnia magát: a Szabó Tünde-monográfia (benne A nővér-fejezet) a „hang poétikáját” is bravúrosan rendszerbe foglalja.

(Szabó Tünde: A szerelem emlékezete - Három Márai-regény, Orosz Irodalom és Irodalomkutatás, ELTE Doktori Program, Budapest, 2010)

84