Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Rideg István: Körmendi Lajos legerotikusabb költeménye, a Kettesben (1984) - A turkológus baráti karikatúrája (1981)
Körmendi leplezetlen csodálattal kezdi a Megerősítést. „Emlékszem, sokszor megkeresett. Jött, dühöngött, előadást tartott, terveiről beszélt, álmodozott. Időnként egészen valószerűtlennek tűnő magasságokba ragadta a képzelete, s a furcsa az volt, hogy mindezt a legvaskosabb realitásként élte át. Elhitte az álmait, mintha azok máris megtörténtek volna, s ettől kezdve a szóban forgó dologról már nyugodtan beszélhettünk múlt időben. Én így éreztem időnként. A valóságos idő és a képzelt idő között az ő esetében már akkora lett a különbség, hogy idegenül mozgott a mi földhözragadt világunkban. Viszont gyönyörű álmai voltak.” És a nagyság előtti méltó főhajtással fejezi be. Mándoky Kongur István „valóban gyorsan, célratörően élt, valóban büszke volt, valóban hullámzó érzelmekkel volt megverve, valóban fanatikus elszántsággal kutatta a kunokat és rokonaikat, valóban hajlott a szélsőségekre... Egy zseni volt, óriási erényekkel és szembeötlő hibákkal. A hibái talán csak azért tűntek elő, mert sokszor egy másik időben élt, s mi nem voltunk elég szabadok lélekben és gondolatban, hogy kövessük." De Körmendi egy korábbi, 1984. október 1-jei naplóbejegyzésében is hasonlót olvashatunk: „zseni, rendkívülfelkészült, képes lenne meghalni a Nagykunságért." Körmendi mindösszesen két verset írt Mándokyhoz. Ezt a karikatúrát, és egy 1994-es keltezésű, kántáló Búcsúverset. Mindkettő gyönyörű. A karikatúra a táltos (Mándoky valóban „fölös csonttal”, foggal született) varázslatos kapcsolatteremtése a felsőbb hatalommal. Az ifjú titán erejének „felmutatása”, és ezért ódái szárnyalású, értékgyarapítású. A Búcsúvers viszont négy versszakra tagolt elégikus sirató arról a turkológusról, aki felbecsülhetetlen értékű és mennyiségű feldolgozatlan anyagot gyűjtött össze a rokon népeknél. A versszakok utolsó soraiban egyre fájdalmasabban kurtítgatja a költő az egykori kedves barát nevét, jelezve, hogy tovatűnik az élet: „István, Mándoky Kongur Atlan" - „Torzó, Mándoky Kongur Atlan” - foggal született táltos, Kongur Atlan" - ,,Nyugodj békén, barátom, Atlan!" (7.) A fosztóképzős sorvégi szavak kán- tálása is fájdalmas: „ingatlan”, „hívatlan” „nyughatatlan” „Atlan”, / „álmodatlan”, „kí- nálatlan”, „szétosztatlan”,,Atlan” / ,Jcárogatlan", „bárdolatlan", „olthatatlan”,,,Atlan", / „búcsuzatlan", „katlan”, „fiatlan",,,Atlan". JEGYZET 1. Bartha Júlia: Nagykunsági néprajzi tanulmányok. Karcag. 2007. 23. 2. Mándoky Kongur István: A kun nyelv magyarországi emlékei. Karcag. 1993. Sajtó alá rendezte Ökrösné Bartha Júlia. Kun szövegemlékeink elemzése. A kun miatyánk. 68., 68., 34-69. 3. Szepes Erika: „Jó volt köztetek”. Körmendi Lajos rejtett és vállalt vallomásai. Eső. 2005. nyár. 50. 4. Körmendi Lajos: Egy dzsigit a Kaukázusból. In. Mahammat Badrutdin: Az örökké való tekintet. Barbaricum Könyvműhely. Karcag. 2003. A verseket fordította: Körmendi Lajos. 55. Lásd még: Körmendi Lajos: Anyaggyűjtés. Jászkun Krónika. 1994.03.01. 5. Végh Alpár Sándor: A kunok Körösi Csornája messze ment. Magyar Nemzet. 1996. július 27. szombat. „harminckét nyelvet beszélt”. 6. Ötvös László: Új Magvető. Biblia és irodalom. NAP Alapítvány. 2008. Körmendi Lajos emlékezete. 94. Körmendi Ötvösnek dedikált kötete: Az én Karcagom avagy Bőd László festőművész világjárásai és hazatalálásai. Barbaricum Könyvműhely. Karcag. 1999 51
