Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 2-3. szám - Balázs Géza: Élet és nyelv
3 BALÁZS GÉZA Élet és nyelv ÍGY SZÜLETIK A LEGENDA Amerika abban az évben adta vissza a Szent Koronát. A kőbányai I. László Gimnázium iskolarádiójában akkor egy jegyzetet olvastam fel, amelyben elmondtam, hogy ha Amerika visszaadta a koronát, akkor a szomszédos országok is visszaadhatnák a magyar értékeket. És akkor ő, a dél-amerikai menekült diák földobott a gimnázium igazgatójánál. Mint irredentát. Akkoriban sokkal kevesebbért is kicsaphattak valakit. Engem a véletlen és a diákrádió patronáló tanára, Monostori Ildi néni közbelépése okán mégsem csaptak ki. Viszont azontúl nem voltam túlságosan barátságos a délamerikai fiúval. Bár jó szövege volt. Később az elnézésemet, majd a barátságomat kérte. 17 évesek voltunk. Óvatosan-hűvösen fogadtam el későbbi közeledését, mert a feljelentés miatt idegenkedtem tőle. A gimnázium után bevonultam. O meg katonai főiskolára ment. De nem töltött ott sok időt. Majd az egyetem folyosóján találkoztunk, spanyol „egyszakos” lett, ami furcsa volt, mert akkor még nem nagyon voltak egyszakosok. Sokan megütköztek rajta, én nem, amikor megtudtam, hogy ő lett az ELTE Bölcsészettudományi Kar KISZ-titkára, amikor már mindenki a KISZ megszűnéséről beszélt. O lett az utolsó KISZ-titkár, talán két hónapig volt hivatalban. Utoljára a metrón találkoztunk, mesélte, hogy újságíró, itthon és külföldön. Ugyanolyan volt, mint a Lászlóban, közvetlen, barátkozó - de bennem a távolság nem akart csökkenni. Azután cikkekben és filmekben bukkant föl. Horvát zsoldoshőstetteiről mesélt. Robbantásokról. Szentlászló védelméről. Mélyen és komolyan a kamerába nézett, bűvölte, ahogy az embereket, de én tudtam, hogy nagy játékos. Akkor már láttam: születik a legenda. Néhány évvel később bejelölt az iwiw-en. Visz- szaigazoltam. író barátom egy tüntetésen találkozott vele, lelkes híve lett. Nem mondtam el neki a kamaszkori történetet. Amikor az első sms-hír jött, hogy „Állítólag lelőttek két magyart Santa Grúzban, mert részt vettek a bolíviai elnök elleni merényletben”, még nem gyanakodtam. Amikor másnap reggel annyit mondott a Kossuth rádió, hogy az egyikük egy bolíviaimagyar kettős állampolgár, már sejtettem valamit. S néhány óra múlva jött az sms-hír, benne a neveddel. Azóta az egész ország megismert. Az újságok az első oldalon hoznak. Akkor már tudtam, hogy legendává leszel. Az ős-forradalmár legendájává. Egy újabb Che Guevara..., egy bolíviai-magyar, zsidó-keresztény-isziám forradalmár. A tengernyi ellentmondás dacára. Avagy éppen azért. Ma már tudom, hogy minden benned volt akkor, 17 évesen, abban a kamaszkori, kőbányai gimnáziumi történetben: a reflektorfénybe kerülés, a lázadás, a nyughatat- lanság, a rettentő, áthidalhatatlan szélsőségek, sőt az utolsó szállodaszobai pillanat is, amikor gyakorlatilag kivégeztek a társaiddal együtt. Ahogy én elképzelem... 26
