Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Bokányi Péter: Az Életünk "helyei"

ban „laktunk”, amikor Fábián László vette át a szerkesztőség vezetését, hozzá már a könyvtárbéli, új korszak kapcsolódik.

Merthogy valóban új volt ez a korszak, érzékelve a kor és az irodalom szerepének változásait új utakat keresett az Életünk, s az akkor sokfélének látott törekvések nagyon koherensnek tűnnek visszaolvasván az öt évfolyamot. Érzékelhetően nőtt a művészet- és irodalomelméleti munkák száma a lapban, nyilvánvaló a nyitás a posztmodern és az az utáni irodalom és művészet felé, erősödött a műfordítás-irodalom jelenléte - az akkortájt (is) egyedülálló műmellékletek pedig határozottan jelzik az „összművészeti folyóirat” szerkesztésének szándékát - ahogy azt a főszerkesztő, Fábián László tervezte. Megváltozott a szerkesztőségi munkajellege is: a legendák, mítoszok helyét a rend és a rendszeresség vette át, s ezt közvetítették az új szerkesztőségi helyiségek is. Célszerű és praktikus lett minden - s átlátható. Eltűntek a misztikus terek (legalábbis számomra, aki soha nem nézett be például a Forgóban a polcok határolta, függöny elfedte kis zugba...), minden kontúrossá, egyértelművé lett. A lap és az irodalom megváltozott helyzetéről is vallanak a könyvtárban a szerkesztőségi irodák: a régi bútorok eltűntek, csak Gazdag Erzsi könyvszekrénye maradt, de ezzel együtt eltűnt a tér is, ahol a 70-es, 80-as évek értelmiségi beszélgetései zajlottak (talán csak egy szőnyeg maradt a Forgóból, ami őrzött még mindenféle nyomokat). Eltűnt, nosztalgiává vált az az „irodalmi élet”, ami egykor még a szerkesztőségben, személyesen zajlott.

A lap az útkeresés stádiumába lépett, s az irány, amit ekkor megjelölt, nem tűnt reménytelennek: a képzőművészet, az irodalom és a belőlük/miattuk élő művészet- elmélet határozták meg ezeket az évfolyamokat. A szerkesztőség pedig folyamatosan kereste az olvasókkal való kapcsolattartás lehetőségeit irodalmi estjei révén az akkori Vas Megyei TIT és annak igazgatója, Pungor János segítségével. Ajka, Sümeg, Kőszeg, Vasvár, Celldömölk - egy-egy pillanatkép az Életünk-estekből, amelyek mégiscsak újraélesztettek valamit a hőskorból, a lapnak s a rendezvényekre meghívott szerzőinek és olvasóinak közvetlen kapcsolatából.

S az újabb váltás, ami újabb színtérre, újabb szerkesztőségi helyiségekbe vezet: az Életünk másfél esztendős „városváltásához”, a lap Kőszegre költözéséhez. 2007-ben, Kőszeg önkormányzatának szíves hozzájárulásaként a szerkesztőség újra palotához jutott: Kőszegen, a Jurisics tér 7-ben rendezkedhetett be. Alexa Károly főszerkesztőségének ideje már ez, amikor a lokalitás, a regionalitás s az ezekből következő globalitás kapták a fő hangsúlyokat: a kőszegi Sgrafittós ház ennek a kifejezője. Áll Kőszegen, a Nyugat-Pannon régióban, a homlokzatán olvasható Szent Pál-i mondat pedig az Iskola a határon című regény révén a világ több mint 40 nyelvén olvasható. S erről szólt/szól a lap: arról, ahogy a három minőség (lokális, regionális, globális) szétválaszthatatlanul fonódik össze, az irodalom pedig nem emelkedik a hétköznapi valóság, a közélet fölé, mivel része, időnként talán egy kicsit alakítója is annak.

E költözés sem volt öncélú, komoly tervek megvalósítását tette/tehette volna lehetővé az épület impozáns helyiségeivel: a Pannon Irodalom Fdázát álmodtuk a kőszegi Jurisics térre (az álmokat talán a Forgó iránti csöppnyi nosztalgia is színezte),

132