Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - A történelem kihúzta a lap alól a szőnyeget (Beszélgetés Fábián Lászlóval)
semhez. Ez nemzeti szabadelvű keresztény politikai irányultságként körvonalazható. Épp annyira idegenkedtem a bolsevista gondolkodásmódtól, mint ahogy - származásom ellenére (vidékről jöttem, egyszerű, szegény paraszti világból) - vonakodtam a népiességbe belecsücsülni. Úgy gondoltam, hogy amit az Antall képzel az ország felemelkedéséről, átfordításáról egy tisztességes életbe, abban talán a segítségére lehetek. Ezért vállaltam mind a miniszterelnök tanácsadó testületében való részvételt- például Szabados György zenésszel együtt -, mind a lapszerkesztést. Először nem is az Új Magyarország, hanem a Heti Magyarország szerkesztésében működtem közre. Ez a Magyarország című pártos szemléletű lap utóda volt, fel kellett oldani a hivatalos elkötelezettségét. 1990-ben egy decens puccsal történt, nem lehetett egyebet tenni. Hiába nyert az MDF vezette jobbközép választást, vereségükbe a baloldalon sosem törődtek bele. Az ő kezükben volt a sajtó, a kulturális intézmények, meg kellett teremteni a lehetőséget a jobbközép gondolat artikulációjára. Itt is különböző elképzelések kerültek egymás mellé, Csurka István volt - mondjuk - az egyik póluson, Elek István vagy Debreczeni József a másikon. A lap korábbi vezetését eltávolí- tottuk, én lettem a főszerkesztő-helyettes. Ezt azért lehetett megtenni, mert a Hírlapkiadó igazgatója Horti József lett, aki felmérte, hogy a kiadón belül mely részek mozdíthatók. Akkor született meg a gondolat, hogy kellene egy lap, ami napi szinten is megjeleníti a jobbközép szellemiséget. Szándékosan nem azt mondom, hogy kormánylap. így terveztük meg az Új Magyarországot, ami 1991 -ben felállt, de még nem velem. Én terveztem meg a lapot, de azokat a kondíciókat (szerkezet, kinek milyen súlya van a lapnál, stb.), amelyek adottak voltak, nem vállaltam.- Mi történt aztán, hogyan változott a helyzet, hogy mégis elvállalta afőszerkesztői feladatot?- A főszerkesztést először olyan emberre bízták, aki soha újságot nem csinált. Egy nap betoppant hozzám a lap menedzsere, hogy át kell vennem az Új Magyarországot. Mondtam, ismeritek a föltételeimet. Bementem a szerkesztőségbe, és azt tapasztaltam, hogy alig van használható újságíró. Természetesen állandóan ajánlgatták nekünk a „mi kutyánk kölykeit”, de velük nem sokra mentem volna. Az én elképzelésem, stílusom ennek a meglehetősen heterogén szellemiségű jobbközépnek nem mindig felelt meg, tevékenységem olykor kiverte a biztosítékot. Az ok főleg az volt, hogy nem csináltam pártlapot, mert úgy gondoltam, hogy azt a párttagok számára kell csinálni. Polgári napilapot, mindenki számára használható újságot szerettem volna - széles tematikai merítéssel, nagy olvasottsággal. Nem vonakodtam tőlünk - és magamtól is - szellemileg távol álló embereket megszólaltatni a lapban. Új Magyarország volt a neve, pillanatig sem gondoltam, hogy azt csak mi alkotjuk. Az eredmény: az úgynevezett népi oldalon történt valami lázadásféle, és el akartak számoltatni. Meghívtak egy beszélgetésre, ahol én ültem fenn egyedül a színpadon, ők pedig lentről lövöldöztek a nyilaikkal. Nem túlzók, négy óra hosszat ment a szájtépés; imádok szemte- lenkedni azokkal, akik vicsorítanak rám. Nagyon sok bűnöm volt, elő sem tudom 102
