Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - "Jó kávé nélkül nincs..." (Beszélgetés Szalay Istvánnéval, Editkével)

nekem kellett megszervezni. Ez a megye tulajdona volt, itt nem kellett bérleti díjat fizetni. Pete Gyuri itt az Életünk - Iseum - Képtár háromszögének álmát szőtte. Később a szerkesztőség a könyvtárba került.

Ezeknek a történeteknek a száma végtelen, jó részük kibeszéletlen marad, a „nagy dolgok" árnyékában történtek. Látszólag talán jelentéktelenek az események menetéhez képest, de olyan adalékok, amelyek alkalmasint létfontosságúak, mint egy jó kávé az irodalmi délutánon.

Szalay Istvánná 2005-ben a Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért kulturális tagozat ezüst érmét kapta. Akkor harminc éve szolgálta éppen a megye folyóiratát. Az indoklásban benne volt, hogy pontosság, megbízhatóság, lelkiismeretesség jellemzi, kiválóan tud bánni a különböző habitusú szerzőkkel, alkotókkal. Mindig segített a szerkesztőség kapcsolatainak építésében. A legszebb kitüntetések azonban a neki dedikált könyvek.

„Editkének, az utolsó irodalmi titkárnőnek” - írta bele Vitéz György Az ájtatos manó imája című kötetbe. „Editkének, együtt nyüglődésünk jó emlékének a vidéki irodalmi létben” -fogalmazott Péntek Imre. „Editkének, a művészetek igaz barátjának, háttérből szervező asszonyának” - így Kutszegi István. „A szerkesztőség mosolyának, el nem évülő szeretettel és cinkossággal” - írta Lőrinczy Huba. „Editkének a segítségért, a sok Tra- bantozásért, az elkószálások fedezéséért, a szolidaritásért” - így Ambrus Lajos. „Editnek, mielőtt minden madár elrepülne, barátsággal és szeretettel” - írta a neki ajándékozott Madaraskönyvbe Fábián László.