Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)

kell értékelni, mert a régi, tradicionális terjesztési formák láthatóan nem nagyon működnek. Ma már, szomorú a tény, de tény, még egy jobb verseskötet is csupán 70-80 példányban fogy el.- A Kortárs fiatalabb nemzedéke milyen kommunikációs csatornákkal próbálkozik, hogy eljusson a közönséghez?- Van egy kávéház, ahol rendszeres felolvasó-esteket tartanak. De lehetne esteket szervezni romkocsmákban, többfunkciójú művészeti helyeken. Ahol az ezerfejű élet zajlik, oda kell menni - ott kell bemutatkozni. Aki arisztokratikusan arra gondol, hogy a ma zajló valós élet áramába bekerülni nem életbevágóan fontos, az a folyóiratok versenyében elveszett, legalábbis lényegtelenné válik. Az a lap, amelynek nincsen szellemi holdudvara, médiája, nem tud kultuszt teremteni, az érdektelen. Én személyesen nem tudom felmérni pontosan az online folyóiratok jelentőségét (hosszabb szövegeket képtelen vagyok felszabadultan a képernyőről olvasni) - mindenesetre a Kortársnak készül egy online-változata is, amelyik közel sem azonos a papíralapú lappal. De mégis valamilyen módon ugyanazt a szellemet képviseli.- Önnek személyesen, nem főszerkesztőként, hanem íróként, hogy sikerül megtalálni a közönséget? Sikerült az interneten keresztül érdeklődő olvasókat találni?- A világháló kultúrája igazából nem az én műfajom. Honlapom sincs, nem vagyok tagja a facebooknak vagy más hasonló levelezési, ismerkedési, kapcsolatépítő linkrendszereknek. Mindenesetre Csíki Sándor Foodandwine című, talán népszerű gaszt- roblogján vagy száz írásom olvasható. Itt az afrikai, amerikai, arab konyha, a bor, az egészség, az evolúció kérdései között külön blokkban szerepelnek az írásaim. És persze néha olvasom is az ezekre küldött észrevételeket, s ahogyan látom, olykor „láj- kolják” is azt számomra ismeretlen emberek.- Az irodalomnak kell tudni párbeszédbe elegyedni az embereket körülvevő élet, például a környezet kérdéseiről. íróként hogy vélekedett arról, hogy az Ön lakhelyét, a Marcal vidékét, az egykori karakói ispánságot 2010-ben elöntötte a vörös iszap?- Egy ilyen méretű ipari csődnek és katasztrófának a legkomolyabb önvizsgálatra kell szorítania az embert. És nemcsak „környezeti” szempontból. El kell töprengenünk az ember létezés mibenlétéről a Földön. Hogy a történelem során mindig tragédiák, drámák változtatták meg az ember életét. Most épp a Marcal mentén szerveződött régi karakói ispánságot öntötte el a vörös iszap. De ez a sötét dráma a maga brutalitása ellenére is a katarzist segítheti elő - ha élünk vele. Hideg fejjel és kíméletlen pontossággal kell megkeresni a folyó és a táj új értelmezését és szerepét. Ehhez persze tudni kell tradíciót, jelent és jövőképet - legelőször is meg kellene nézni, mi volt mindezek embert megtartó szerepe. Mondjuk: a Marcal mellett helyi gaz78