Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Kerti tagozat (Beszélgetés Ambrus Lajossal)

és magány. De az égi harmóniák szüntelen és intenzív keresése! Ez Berzsenyi költészete. Ezt megérteni így talán nem annyira nehéz.- A szegedi egyetem után nem szülővárosába, Gyulára ment haza, hanem Szombathelyre. Milyen helyzet adta ezt a lehetőségeti- Magyar-történelem szakot végeztem 1978-ban. És feleségemmel Szombathelyen kaptunk állást. Négy-öt évig tanítottam az Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskolában. Szerettem ott tanítani és azt hiszem, talán igaz, a diákok is szerettek engem. Később taníthattam volna a főiskolán is, úgy 1981 táján föl is ajánlották, csakhogy be kellett volna lépni az egyedül üdvözítő pártba. így aztán 1983-ban Életünkhöz

kerültem - mindig szerettem volna lapot szerkeszteni; de nem újságot, hanem irodalmi folyóiratot. E vonzalomnak már Szegeden is volt némely előzménye; egy diáklap, a Bölcsész, amelynek vagy két évig én voltam a főszerkesztője. Talán úgy is mondható, akkor ott a kimondhatóság határait feszegettük írásban és szerkesztésben. Be is tiltották a pár számát. Ha jól emlékszem, tulajdonképpen egyetlenegy alkalommal sikerült megjelennünk. Az Eldorádó című regényem részben ezekről a diákköri szellemi csetepatékról is szól. Később, 1988-89-ben óraadó lehettem a főiskolán, pontosabban a Németh László Szakkollégiumban, ahol Hamvas-szemináriumot vezettem, és erre büszke is vagyok. A kurzusra rengetegen jártak - érdekes, várakozásokkal teli, szellemileg izgalmas hőskor volt az, amely aztán Hamvas-kultusz csillapodtával szép lassan megszűnt.- Miért költözött Egyházashetyére?- Még a ’80-as évek elején vettünk itt egy elhagyott házat. Egy alkalmi kirándulás során Sellyéi Gáborékat látogattuk meg, 1981-et írtunk - ők némileg korábban vásároltak maguknak egy régi portát. Itt jártunkkor rögtön mégis tetszett egy szintén eladó, de meglehetősen lerobbant, legalább kétszáz éves falusi parasztház. Korábban szenvedélyesen érdeklődtem a magyar népi építészet iránt, így rögtön láttam, hogy egy gyönyörű, pompás arányú, törpeoszlopos tornácos házról van szó, amely a környéken legrégebbiek közül való és azt is bizonyosra vettem, hogy már Berzsenyi idején is állt s a költő is láthatta. S aztán hosszú évekig tartott a ház rekonstruálása, visszaépítése, korhű berendezése, egyszóval a ház és a környezet lelkének megértése, természetes volt, hogy a Berzsenyi-hagyományt is értelmezni próbálom. Már csak azért is, mert jelenlétével naponta találkozhattam: a költő szülőháza múzeumként a szomszédban áll. Már akkoriban is tartottak Berzsenyi-ünnepeket - a celldömölki Dala József helytörténész és a borgátai Vajda Lajos voltak a szervezői, valamint a szülőföld hagyományait ápoló hetyei téesz és a tanács. A kétszázadik születésnapon, 1976-ban szobrot is avattak, de a Berzsenyi-kultusz a rendszerváltozás környékére némileg ellaposodott. Én magam a ’89-es fordulat és válásom után végleg ideköltöztem. Addig ugyanis Szombathelyről jártam ki; vonattal Bobáig, onnét stoppal, gyalog, később

68