Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé
A szerkesztőségben: balról Imre. jelent — és megjelenés elő« álló — számai a döntést szorgalmazóikat — s tegyük hozzá: ők voltak többen — igazolta. Az Életünk színvonala tovább emelkedett és ami ugyanilyen lényeges, .stabilizálódott. Elértük azt, hogy bóviben vagyunk jó kéziratoknak, válogathatunk, a szó igazi értelmében szerkeszthetünk. Munkatársaink köre egyre bővül, szaporodnak az olvasói „visszajelzések”, keresik, számontartják az Életünket az ország minden részén, sőt határainkon kívül is. Tovább formálódott a lap arculata, markánsabb, karakteresebb lett, egyre inkább megtalálja saját feladatait, mind a helyi, mind az országos kulturális életiben. — Mi tette lehetővé ezt az előrelépést? — Mindenekelőtt hangsúlyom! szeretném, hogy az Életünk 16. évfolyamát éli, gazdag hagyományai vannak tehát, olyan hagyományok, melyek mai munkánkat is meghatározzák. Mi úgy gondoljuk. hogy folytatók vagyunk, folytatói, s szándékunk szerint ki teljesítői a sok évtizedes szívós munkának, ami arra szolgált, hogy a megye, a nyugatidunántúli régió szellemi törekvései fórumhoz jussanak, otthonra leljenek egy önálló műhelyben, s így, ezen keresztiül az egész magyar szellemi élet integráns részévé váljanak. Ebben a vonatkozásban büszkén valljuk elődeinknek Bável Ágostont, Bárdossi Németh Jánost, Palkó Istvánt, Kulcsár Jánost, s mindazokat, akik e nemes és nagy munkában előttünk jártak, s őszintén szólva a munka nehezebb résziét, az áttörést elvégezték. Mindenből nyilvánvaló, hogy nekünk az volt a kötelességünk, és az Pósfai János, Pete György, volt az alvUnk rthHtf In. (m ez az elvünk Jelenleg in l)n «mm túl, hu latnunk tnrbi lan\)cgyz6két figyelmesen megnézi valaki, észreveheti, hogy nagyon jó a Vas megyei szerzők aránya, s év átlagában — ez is a havi megjelenés egyik előnye — bármelyik Vas megyei gunk mögött. Ez tette lehetővé és csak ez 'tehette lehetővé azt a gyors előrelépést, amelyet a folyóirat produkált 1977 óta, amióta Vas megye egyedül vállalta a folyóirat kiadósáért* az anyagi és erkölcsi felelősséget. Érteikül a nagyon elvszerű és nagyon áldozatkész támogatás nélkül lehetetlen lett volna ilyen rövid idő alatt végrehajtani ezt a váltást. Ez a megyei támogatás tette lehetővé, hogy — Puskás Sándornak, a Vas megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatójának eléggé meg nem köszönhető önzetlen segítségével — normális, jó munkafeltételeket biztosító, kulturált szerkesztőségünk nyűt a Sav aria út 25. sz. alatt, hogy szerkesztőségünk megerősödött kibővült, új, függetlenített munkatársakkal, hogy honorálás! lehetőségeink most már nem maradnak el a többi folyóirathoz képest, így munkatársul nyerhettünk meg rangos írókat, költőket, szakírókat. — Felvetődhet önkéntelenül a kérdés, olvasva a valóban márkás neveket felvonultató számait, mennyire Vas megyei az Életünk? Vajon nem szeg- zi-e szemét a kelleténél jobban az országos folyamatokra, ügyekre? — Jogos kérdés, többször feltették már nekünk, örülök, hogy most ilyen nyilvánosság előtt válaszolhatok rá. Meggyőződésem, hogy ha a vasmegyeiség alatt nem provinciálist, másodlagost, kedvezményezettet értünk, hanem értéket, minőséget, akkor az Életünk ma sem kevésbé Vas megyei, mint régebben. Természetesen nem könnyű publikálni a folyóiratban, de a nem Vas megyeinek, a budapestiPOZSGAI ZOLTAH Meghalt a Habakuk — Mindig idegesítette magát. — Engem? — Dehogy magát, leginkább csak önmagát! — Hol van a bélyegző kártyája? Elviszem, ő már úgysem bélyegez többet. — Nem, sehol. — Adja már! — Csak az idegeskedés, mindig csak az idegeskedés, ebbe pusztult bele a szerencsétlen, nekem elhiheti Giziké. Valahol itt lesz a bélyegző kártyája, itt kell lennie. Csak egy kis türelmet kérek — mondta Bakács, az öreg portás. — Milyen bolondján volt a múltkor is, amikor a Tóth-gyerek, meg a Szőcei-gye- rek összeverekedett a szereidében a leányáért, pedig hát megesik az ilyesmi. Már szétválasztották őket a rendeszek, ez meg még mindig úgy toporzékolt, mint a hágásra készülő kannyúl! Mást mondok, Giziké. Egyszer, amikor kifelé ment a gyárból, megnéztem a táskáját Tudtam, hogy nem visz ki semmit, ami nem az övé, ismertem jól, dolgoztam vele együtt De mások már morogtak, hogy az ő táskáját sohasem nézem meg? Utána egy hónapig nem hozott magával táskát, kimerítette feleségével az összes zsebét és naponta úgy állt elém, hogy csak nézzem meg jól, nem visz-e ki valamit A személyi portán, amelyen a munkások, irodisták autóikat, kerékpárjaikat kívül hagyva ki-bejártak, most csend és nyugalom volt A magas kőkerítéssel, azon kívül nyárfasorokkal, belül virágágyásokkal körülvett üvegtetős, bakhátas üzemcsarnokokban több- szólamúan zsongtak a gépek, olykor 'kalapácsütések dördültek a visszhangzó csarnokokban. Hátul a gyárkémény mintha űzte volna a felhőfoszlányokat. Fekete, sárga és kék gyűrűk voltak a tetejére festve. Légiéiül egy vasrúdon vörös csillag nőtt föl a zenitbe; látni lehetett az egész városból, sőt a befutó ország- utakról és a mezőkről is. Esténként, éjszakánként villany világította ki, mostanában azonban nem, valahol megszakadhatott a vezetéke. Az új párttitkár a napokban intézkedett, magasépítészeti szerelőket hivatott Pestről, hogy javítsák ki. Akik annak idején töltették, gyáriak voltak, de már megöregedtek, a mostaniak közül valaki vállalta célprémiumért, de a munkavédelmi osztály a „Balesetmegelőzési Szabályzat” ímmi lm« fiatunk twt n tinny I>ciki«vt4a ÍUAIIIUMkv. kap cHolórtvti November vétffet GrmahiM) vcaMléiouan-ívlünk Miken IJiln <\U*uló»niVv«W társasóBötoon a megye kulturális rent lezvén ywnxk/n ta keretében. De a legfuntoruibb s lodkozelébfci feladatunk október 5—7 között n me ,.f" pontjának 47. sz rondclkezéíiéra IdvatfcnirtrikJH iratot küldött a vállalati sziüu»/«*rveM*U Máulj hogy ,.a gyárkéményen történő vUliuiy*Mr»wa| tok megoldásának kérdéséhez” nem Járul I|m«4í7j — Itt lesz a kártya, a „11" briiluél öreg Bakdcs — Hiszen Gergácznak hívták - mumll* tMfáftff*] — De Habakuk volt a csúfnrw — No, igen, tudom | — És ő nem haragudott érte j — Érdekes. — Egy ideig haragudott, aztán inegMMálUl ~M — Mikor temetik? — Talán már el is kezdték. A '«•ggalt ; sokan mentek a temetésére Annak én la IftiMáH 4fMg lök, hogy ilyen szép. őszi napsütésben lemetheMá UH mondják, a kúton túl, ahol domlxwaWb a temető 1 az a szép szomorúfűzfia-sor áll. a várna atl.uitifÍMji díszsírhelyek mögött ástak neki sírt. KgyawmWm tfHH elesett a gyárudvaron, a műhely előtt, antfám m*ú|j be. az orvos azt mondta, hogy a szive volt hjhH amiatt. Én meg azt» tartom, hogy sokat uteanahmálffij akkor is, amikor nem kellett volna. Az «gyifc Útiul#] nekiment a targoncával a szerelde vaskapujánál» áj kapu egy kicsit behorpadt, a gyerek lenyúzta na térdét. A targoncának alig lett baja. Ez a »MmM^H Habakuk, akarom mondani Gergácz azon I« földlH|E| dött, hogy minek kell olyan vadul kelebalálnl niHH a targoncával. Pedig nem az ő brigádjukba laitafl^H az a gyerek, ezért vissza is szólt Habakuknak itáflKi vagyok én a maga fia, fater. Ha az volnék nem ftrwH nék neki, inkább megenném, hogy árva lehwwék H itt a bélyegző kártya! Tudtam, hogy a folyosón utl«HH| a bélyegzőórán túl, valamelyik középső fokban, a „IitI betűnél lesz. ö már nem bélyegez, se bejövöt, m Mt 1 menet! Szürke egyensapkájához emelte kezét, UazlalMtl ve átnyújtotta a kártyát Gizikének, a bérelazámtM osztály előadójának. Az meg már futott is vei* a Jéé*| dán, az irodaház felé, elöl megmarkolva c-aapkodA, j hosszú nyakláncát hátul slicceit szoknyájából Mvllln* tatva száraz, fehér combjait. — Már el is kezdődhetett a temetés — mondta portástársénak, aki egy széken üldögélve olykor »I ■ bóbiskolt — Meglehet — Neki nem harangoznak, mert templomba nan» I járt. A felesége, meg a két leánya se jár. Isten Untja, I sajnálom szegényt! Nem akart ő rosszat sohn s*»nM I nék. Nem ivott, nem dohányzott. nem kártyAaflll. ] Mégis meghalt. És egyik pillanatról a másikra' Mailt I ..i.iia ,»afc »•' mm uh uii.o. a iwtiuBH|^H ■*<«u .. W'lfV, .\utAit,Ilii "Ml Imii öl.aiMtÚ PNllA.
