Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2012 / 12. szám - Pete György: A havi folyóirat felé

Biró Zoltán nagyra értékeli a vidéki szellemi műhelyeket, és további segítésüket, támogatásukat szorgalmazza. Vallja, hogy ezek „nem vidéki, hanem vidéken szerkesztett folyóiratok.” E folyóiratokra nem a „vidékiség” a jellemző. Bármely hazai folyóirathoz viszonyítva is egyenrangú intézményei a magyar szellemi életnek. Azaz ő is struktúráról, intézményrendszerről beszél, sajátos munkamegosztásról, egyedi, sajátos profilokról, regionális feladatokról, stb. Mindez élesen szemben állt az aczéli, Budapest-központú, kétosztatú, elitista koncepcióval, az általa kialakított, személyes elköteleződéseken alapuló, monopolhelyzeteket preferáló szemlélettel.

Ezt a kétarcúságot látjuk 1980-ban is megjelenni a Debreceni Irodalmi Napok tematikus vitájában, melyet hagyományosan az Alföld közölt fő vonalaiban. Ennek nyomán a hivatalos pártlap, a Népszabadság is beszámolt róla:

„Imponáló regionális fejlesztés valósult meg, újabb vidéki kulturális centrumok kaptak irodalmi folyóiratot (Életünk, Új Forrás, Műhely).”

„Szabolcsi Miklós bevezető előadásában és sok felszólalásban is szerepelt az az értékelés, hogy a fővárosban és vidéken szerkesztett nagyobb hagyományú folyóiratok között szembeötlő értékkiegyenlítődés ment végbe. Megszűnt a kivételezett »központi« státus, mert több lap került efféle szerepbe. A vidéken szerkesztett néhány viszonylag fiatalabb folyóirat (Forrás, Életünk) felerősített »saját nyelven« beszél, az idősebb Jelenkor, a megjelenésének harmincadik évfordulóján túljutott Alföld és a még »korosabb« Tiszatáj pedig országos szerepkört vívott ki magának.”

(Juhász Béla: Egység és sokszínűség - Népszabadság, 1980. december 7.)

...„Egy harmadik kategóriába kellene sorolni az olyan, vidéken megjelenő folyóiratokat, amelyek színvonaluknál, kérdésfeltevésüknél és elterjedtségüknél fogva központi jelentőséget vívtak ki maguknak. Róluk, mint a vidéken megjelenő központi folyóiratokról kellene szólnunk...”

(Szabolcsi Miklós: Irodalmi folyóirataink a hetvenes években - Alföld, 1981/2. sz.)

A hagyományos Debreceni Irodalmi Napok 1980. évi, a vidéki folyóiratok helyzetével foglalkozó tanácskozásán elhangzott előadásokból idéztük ezeket. Szabolcsi képzett marxista volt. De tanár és értelmiségi is. Ezért nyitóelőadásában először briliáns elemzéssel megmutatta, hogy érti a dörgést, még szimpátiát is mutatott a tények iránt, majd az aktuális párthatározatok szellemében fanyalgott, aggódott, végül határozottan állást foglalt önmaga jobb meggyőződése ellenében. Hitet tett elfogultságai mellett, agyondicsérte a központi lapokat, bíráló szót sem ejtett róluk, majd meghajolt a tények előtt, és kimondta a bűvös mondatot, mondatokat, s ezzel hivatkozási alapot adott a főbb vidéki folyóiratok szerkesztőinek - jól tudta -, legitimálta őket.

Juhász Béla szintén marxista tudós és értelmiségi volt - de helyi. Ezért elfogadta és megismételte feljebbvalója nézeteit, érveit, és hogy ne tartsák megalkuvónak, a saját lapját, az Alföldet kellően kiemelte azért, s hogy ne lógjon ki a lóláb, maga mellé vette a Tiszatájat és a Jelenkort is, majd tanáros pedantériával - nem teljesen jogosulatlanul - hátrébb sorolta valamivel az Életünket és a Forrást.

54