Életünk, 2012 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2012 / 12. szám - Lőcsei Péter: Emlékek, dokumentumok (Beszélgetés dr. Palkó Istvánnal)
LŐCSEI PÉTER Emlékek, dokumentumok az Életünk indulásáról és első éveiről BESZÉLGETÉS DR. PALKÓ ISTVÁNNAL Dr. Palkó Istvánt először 2002 őszén kerestem fel. A két világháború közötti szellemi életről, iskoláiról, barátairól, az általa szerkesztett kötetekről, az Életünk előzményeiről,-létrehozásának gondjairól, örömeiről, a kiadvány munkatársairól érdeklődtem tőle. Múltidézés közben polcairól, fiókjaiból elsárgult gépiratok, újságok, fényképek, levelek, kiadványok kerültek elő. Hamar túlestünk a tegeződésen. A gördülékenyebb párbeszéd érdekében néhány részletre írásban ígért választ. Találkozásaink eredménye egy bőséges életrajzi vázlat és tanulmányainak leltára lett. Kilencvenedik születésnapjára közreadtam beszélgetéseinknek általa is jóváhagyott részleteit (Vasi Szemle, 2003/4.443-466. o.). Kapcsolatunk később is folytatódott: újabb dokumentumokat keresett elő; fényképeket, újságokat, különnyomatokat ajándékozott nekem. Azt tervezte, hogy leutazunk fiához Révfülöpre; kiválogatjuk, és sajtó alá rendezzük ott őrzött kéziratait, hivatalos iratait. Erre sajnos nem kerülhetett sor. LP: Honnan származol, milyenek voltak családi körülményeid? Pl: 1913. augusztus 23-án születtem Toronyban. Szüleim földműveléssel foglalkoztak. Nyolcán voltunk testvérek. Kitűnő eredménnyel végeztem a hat osztályt, de az anyagiak miatt nem gondolhattam továbbtanulásra. A falusi tehetségmentő akciónak köszönhetem, hogy felvettek a szombathelyi Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnáziumba. LP: Mily en volt ennek az intézménynek a légköre, hogyan jellemeznéd középiskolai éveidet? Pl: A korabeli gimnáziumi oktatás egyik jellemzője az erős rostálás volt. Sokan lemorzsolódtak. A latin mellett a görög nyelv és a matematikaoktatás játszott főszerepet ebben. Megtanítottak bennünket tanulni, reprodukálni. A hangsúly nem a teremtő, alkotó gondolkodásra esett. Rengeteg volt a memoriter. Ma is fújom az antik klasszikusokat. Alma materemre jó szívvel emlékezem vissza. Zsúfolt osztályunk az érettségire harminckét főre apadt. Jellemző érdekességként említem, hogy évfolyamunkból tizenheten választották a papi hivatást. Engem Várhegyi Károly, a séi tanító fia biztatott, hogy jelentkezzem a pécsi egyetemre. Egy darabig az ő albérletében laktam. Weöres Sándorral egy időben tanultam Pécsett. Egyetemi éveinek fül- és szemtanúja voltam. Ez alól csupán az ivócimboraság volt kivétel. Gyakran kerestük fel együtt Várkonyi Nándort, az egyetemi könyvtár vezetőjét, aki a legújabb kori irodalmat és az elcsatolt területek magyar irodalmát oktatta. Kezdetben az egyetemen és a könyvtárban találkoztunk, aztán egyre többször Kürt utcai lakásán. O volt az esküvői 18
