Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)
3 SARUSI MIHÁLY írók Almádiban RÉSZLET A SZERZŐ KÉSZÜLŐ BALAT0N-KÖNYVÉBŐL BALOGH ELEMÉR AZ ÖREGHEGYEN Hogy nyaralója van az Öreghegyen, régóta tudom, de hogy városkánk állandó lakosa, s pláne hogy Almádit érezze a világon a számára legfontosabb helynek, ki gondolta volna?! Veszprémben él - csinos, a két keze munkájával gondozott családi villában az Erzsébet-ligetben -, élete jó részét a megyeszékhelyen töltötte újságíróként. Vagy másfél évtizedet a Pap János nevével fémjelzett veszprémi rémkorszakban száműzöttként Pesten és Szolnokon kínlódott és alkotott végig; ennek az időszakának a terméke a Csíksomlyói passió, amelyet félezerszer adott elő a Nemzeti Színház, s amely könyv alakban nemrég második kiadásban is megjelenhetett. („Véletlenül” a világsikert arató színpadi mű rendezője, Kerényi Imre is almádi polgár, s a Passió Varsótól Rómáig, Le Havre-tól Szófiáig külhonban is sikert sikerre halmozott.) Almádi a második szülőföldem, Almádit fogadott szülőföldemnek tartom! A magyar Felvidékről elüldözték a családomat. 1938-ban születtem, a Nyitra melletti Nagytétényben éltem nyolcéves koromig. 1946-ban, amikor sokakat a Szudéta- vidékre, másokat Magyarországra hurcoltak, mi elmenekültünk. Megszüntették a magyar iskolát, apám, anyám tanító volt, lehetetlenné tették őket, elmenekültek. Akkor már hatan voltunk testvérek, később, itt Veszprémben még három testvérem született. Én kezdettől fogva Almádit tekintettem szülőhelyemnek. Hogy mitől alakult ki benne ez a nagyon erős kötődés Almádihoz? Gyermekként nyaranta ide járt le a (Pap János elvtársék által fölszámolt Veszprém-Alsóörs közti) „vicinális” vonattal fürdeni, később udvarolni: első felesége, Rohonyi Katalin zenetanárnő családjának az Öreghegyen volt háza. 1987-ben Balogh Elemér két gyermekével özvegyen maradt, majd újranősült, Gopcsa Katalin művészettörténészt vette feleségül. Mostanában már kettejük hat gyermekét és öt unokáját is fogadja nyaranta - a népes család további hozzátartozóival együtt - az örökségként szerzett öreghegyi otthon. Micsoda élet volt a régi Almádiban! - magyarázza Balogh Elemér. Se rendes út, se víz nem volt, az öreghegyi vasútállomásra jártak le ivóvízért, de mindez a legkevésbé zavarhatta az akkori almádi ifjúságot. Most nyaranta érezhet hasonló boldogságot, amikor megjelenik a család és megtölti élettel nyaralójukat. Ősztől tavaszig az övé a ház: írógép, számítógép, könyvek, jegyzetek a dolgozószobájában, készülhet az új regény, az új színdarab, az új elbeszélés. Almádiban állandó lakos lettem, és amikor tehetem, itt vagyok. Veszprémben rossz időben húzom meg magam, meg amikor a munkám odaköt. Nyáron családi találkozóhely a házunk, gyermekekkel telik meg a porta, velük élek és nagyon jól 38