Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Mánta György: A zsebpénz ára

- Megint Budára?- Igen.- És mit fogsz csinálni?- Az ő standján fogok dolgozni a piacon - mutatott a teherautóban álló, nála látnivalóan idősebb, de fölöttébb csinos nőre. Már a nyelvemen volt, hogy rákérdezek Mártára, de ez a lány vagy asszony elvágta a szavamat.- Somi! - kiáltotta. - Gyere már! Most nincs idő beszélgetni!- Majd kereslek, aztán dumálunk - szaladt vissza az autóhoz Somi, miközben integetett. Jármai itatás közben csak fél füllel hallhatta a szóváltásunkat, a lényegét azon­ban nyilván megértette.- Szóval se hadiözvegy, se ferencesek - röhögött harsányan.- Csak egy új nő - válaszoltam, mivel okosabb nem jutott az eszembe. Befejezve a hurcolkodást, otthon éjt nappá téve magoltam, hogy pótoljam a restanciámat. Amint több-kevesebb sikerrel levizsgáztam, úgy gondoltam, illendő volna föllátogatnom Mártához, hogy megnyugtassam, többé nem kell tartania annak a fiatalembernek a zaklatásától. Már az első kanyarban ijesztő látvány tárult elém. A ház előtt egy orosz dzsip és két magyar rendszámú rendőrségi Pobjeda vesztegelt. A padláson szovjet kato­nák turkáltak a törmelékben, mintha keresnének valamit. Ha a józan eszemre hallgatok, habozás nélkül fordulok is vissza, de amit lát­tam, az úgy megdöbbentett, hogy nem sikerült parancsolnom a lábamnak. A kertben egy fiatal, nyomozónak tűnő férfi tartóztatott föl.- Keres valakit?- Igen.-Kit?- Váradi Gézánét. A férfi gyanakvóan végigfuttatta rajtam a pillantását, a szája sarkában cigaretta füstölgött.-Járt már ebben a házban?- Igen.- Mikor?- Két vagy három hete.- Miért?- Hoztam Váradinénak egy írásos üzenetet a férjétől. A fiatalember újra alaposan szemügyre vett.- Megtudhatnám, hogy mi folyik itt? - kérdeztem.- Házkutatást tartunk - felelte, és felmutatta az igazolványát. A gerincem mentén végigfutott a hideg.- Váradiné itthon van?- Nincs.- Tud róla, hogy maguk a távollétében... A nyomozó félbeszakított.- Legyen szíves, jöjjön velem - tessékelt be az ajtón. Márta lakása elképesztően fel volt dúlva. A konyhában is, a szobájában is szek­95

Next

/
Thumbnails
Contents