Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 10. szám - Madár János versei
Hűség A meg nem született ének szívembe éles vermet ás. Súlyos, lobogó homlokomat egyre mélyebbre sebzi a hallgatás. Minden ki nem mondott igazságban utolsó véremre rontok. Csönddel tömött számban porladnak fekete csontok. Fekete zászlók Nézem az ágak zajtalan csontjait, varjakkal száll az évszakok fénye. Szétkuszálta szememben a tengert a gondok visszhangzó véredénye. Homlokom mögött forradalmak, gyönge fűszálakat lélegző csönd a fal. Márciusok mozdulnak bennem, anyám virágoktól vérző ravatal. Kiáltás Ez az ország véremen fölmelegszik, szétporlad homlokomon a Nap. Tenyeremet az ég leié fordítom, csontfehér bodza lesi mozdulatomat. Az arc, a kéz, a szívemből kiszakadt------vers is: csupa rom. A ztán majd csöndben énekelek, és árnyék leszek a falon. 54
