Életünk, 2011 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 10. szám - Sarusi Mihály: Írók Almádiban (Részletek a szerző készülő Balaton-könyvéből)

Visszavonult Vörösberénybe, ahol (miközben a magyar csapatok visszavonulnak a Lajtától) 1848 végén „Figyermekem születvén (Miklós); kimondhatlan volt e feletti örömöm. Vörösberény oly elszigetelten félreesik, hogy egész nyugalommal élveztem apai boldogságomat.” 1849. január 4-én késő délután postasíp riasztja. A neki küldött levélre ez volt írva: „’Von dem Feldmarschall Fürsten Windischgrätz’. A mint e felírást olvastam, ösztönszerűleg éreztem, hogy elérkezett éltem válpont- ja”. A herceg Fehérvárra kéri.

FFogy miért örül? Mert túlzónak érzi a magyar kormány törekvéseit, Széchenyivel ért egyet: „zavarnak vezéreltetik a magyar” - ami, szerinte, ennél is több, (jogtalan) forradalom.

„Erkel, legjobb barátom, politikai ellenem lön. O a történteket helyeselte, bízván a nemzet ellentállhatási képességében. Pda bele fáradtunk esténként a zenészetbe, ily értelemben beszélgettünk, majd minden nap éjfélig.... a trónhozi hűségem érzete hatalmasban volt kifejlődve valómban...”

Nyergeket, két lóval indul azonnal; hogy ne foghassák el a magyarok - akik meg- neszelték, hova indulhat Fiáth -, a helységeket elkerülvén... (Mint 1956-ban a muszka hívó szavára a saját népük elől rejtőzködve, álruhában, osonva a tanki tárt karokba futva igyekvő pufajkás hősök.) A levelet a kandallóba dobja, övébe dupla pisztolyt szorít, ezüsttel kirakott kis tőrt dug felöltője mellzsebébe... Irány! (Akár ’56-ban a pufujkáját magára kapó, dobtáras gitárját magához szorító, tőrkését is magához erősítő egykomátok.) Az úrhidai szőlőkben a magyar huszárok rájuk lőnek, mert nem igazolják magukat. Fehérvárt elfogják, törvényszék elé kell állnia; Fehérvár 15.000 lakosa Kossuth híve, az 1500 császári katona nem bír velük.

Ki önnek ura királya?

Első Ferenc József.

Az a...

Debrecenbe viszik? „...jó barátom Madarász László ott a rendőrminister”. A németek Kálozdon, „a szegény Zichy Jenő kastélyában” érik utol őket. Onnan már ő vezeti tovább az ellenséges magyar földön az olasz escadront. (Jó egy évszázad múltán szellemi utódai ruszki tankra kapaszkodva irányítják az ellenséges közegen át a ki tudja hanyadszori fölszabadítókat.) Budán Windischgreatz Veszprém és Zala megye pacificátiójával bízza meg.

Lesz még itt konszolidáció! - s akkor elsőnek három újságírót fognak fölakasztani a kedves békésvármegyei elvtársak Bcsabán 1989-ben.

Zalában a magyarok ezzel fogadják: „...ezt kell agyon ütni...”.

A (hazája ellen vívott) háború végét Bécsbe húzódva éli meg. „Ö Felsége magán kihallgatáson fogadott” - tán épp az aradi szent pillanatban? Vörösberényben közben „lefoglalták s elkobozták mindenedet”. Aztán csak hazaér. „És elkezdődött a soldateska rémuralma. Hat hónapig tartott minden borzadályaival, hogy helyet adjon egy kíméletlen, germanizáló, vaskezű és vaskövetkezetességű, ellenséges indu- latú Bach-, később Schmerling-féle német kormánynak.”... „Családom szaporodott, gazdaságom gyarapodott. Vörösberény menhelylyé vált, respectálták visszavonultsá- gomat a hatalmat kezelők és ezek közegei, mert gyanúsítani nem bátorkodtak.” 1857-ben „O Felsége Magyarországban körutat tőn.” Veszprémben bemutatják a „királyinak Fiáth 71 éves apját, aki ’14-től kamarás, s pár hónap múltán bárónak nevezték ki a jó öreget.

51